A magyarországi közemlékezetben a hatvanas évek egyszerre él az 1956-os forradalom leverésével hatalomra jutott kádári diktatúra megszilárdulásának, illetve a relatív szabadságnak a koraként. Kötetünk szerzői az egyházak, a vallásos közösségek történetei felől vizsgálják az időszakot. A "lelkekért folytatott küzdelem" színtereinek áttekintése kézzelfoghatóvá teszi a diktatórikus rezsim működésének sajátosságait, és nemcsak a tágan értelmezett évtized, hanem a Kádár-korszak egészének társadalmi folyamataira is rávilágít. A kötet tanulmányai részben felülről, a pártállammal való kapcsolat szemszögéből vizsgálják választott témájukat, részben a közösségek oldaláról, mintegy alulnézetből láttatják a korszak történéseit. Külön fejezet tárgyalja az egyházi személyek meghurcolását, valamint a szerzetesek, szerzetesrendek sorsának alakulását.
Kutatói konzorciumunkhoz, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara, valamint a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet együttműködéséhez számos műhely történészei, társadalomtudósai csatlakoztak. Közös beszélgetéseink megerősítették, hogy napjainkra az egyháztörténeti elemzések a jelenkortörténet-írás egyik húzóágazatává váltak.
Bízunk benne, hogy kiadványunk, amely egyéni, illetve közös kutatásaink, eszmecseréink és vitáink gyümölcse, olvasóinkat is meggyőzi erről.
