Ha a kedves olvasó január 12-e környékén olthatatlan vágyat érzett arra, hogy az addig szorgalmasan látogatott edzőterem helyett inkább a kényelmes otthoni kanapé felé vegye az irányt, és azon elheveredve megnézzen egy jó filmet; vagy ha a vacsorára kötelezően előírt salátalevél-rágcsálás után egy tábla csokit is elmajszolt némi bűntudattal vegyítve; netán a napi száz új angol szó megtanulásával maradt el menthetetlenül, hadd nyugtassam meg: nincs semmi különösebb baj Önnel. Pontosan úgy viselkedik, mint az emberek nyolcvan százaléka két héttel az újévi fogadalmak után - a statisztikák szerint ugyanis ilyenkorra a legtöbbünkből elpárolog minden lelkesedés.
Persze az is meglehet, hogy – hozzám hasonlóan – tanult az eddigi kudarcokból, és tapintatosan nem gyötörte magát semmilyen újévi elhatározással, de a lelke mélyén érzi, hogy egy-két dologban azért nem ártana a változás. Akár teszünk fogadalmat, akár nem, abban bizonyára mindnyájan hasonlítunk, hogy vannak évek óta halogatott terveink, parkolópályára tett álmaink, megoldatlan préblémáink, amelyeken jó lenne valahogy túllendülni... (Részlet a főszerkesztőtől)
