Könyv

Elena Ferrante ezúttal dolgozószobájába hívja olvasóit. Kinyitja íróasztalának fiókjait, és felkínálja annak tartalmát: regénytöredékeket, leveleket, interjúkat. Elmondja, hogy miért a rejtőzködést választotta, kiadja levelezését a könyveit megfilmesítő rendezőkkel, beszél arról, hogy miért olyan nehéz tömör és hiteles válaszokat adni olvasók és újságírók kérdéseire, miért nem szereti az interjúkat. Megosztja gondolatait az alkotói munka örömteli és küzdelmes időszakairól, kiadatlan műveiről.

A Biblia megszólító erejű fordításáról ismert amerikai lelkész, Eugene Peterson immár klasszikusnak nevezhető műve keresztények százezreit bátorította Krisztus kitartó követésére.

Egy csendes budai utca, ahonnan a Dunára látni. Itt él három szomszédos házban három baráti család: a fogorvosék lányukkal, Henriettel, az özvegy őrnagy házvezetőnőjével és fiával, Bálinttal, és a kiváló tanár feleségével meg két lányával, Irénnel és Blankával. A gyerekek nem csak játszótársak, bonyolult és ellentmondásos szálak fűzik össze őket. Mint jelkép, a Katalin utca az ártatlan és romlatlan gyermekkor, a bűntelen ifjúság szimbóluma.

Minden ajtót kinyithatsz. Csak a hetedik ajtó van zárva. És az a - ki tudja, külső vagy belső - parancs, meg ne próbáld a kulcsot elfordítani benne!
De te elfordítod. És titkokat találsz. Az életed titkait. Mert a hetedik ajtó benned van. Mélyen, belül, magad számára is rejtve, zárva.
Ebben a könyvben sok más történet mellett a hetedik ajtót nyitogatom. A lelakatolt hetedik ajtómat. Hol résnyire, hol sarkig tárva.

1961, Anglia. A tizenhat éves Laurel Nicolson vidéki tanyaházuk nyári lombházában a jövőről ábrándozik, amikor meglát egy idegent, aki a birtokhoz vezető hosszú úton sétál. Mielőtt a délután véget érne, Laurel megrázó bűntény szemtanúja lesz. Egy olyan bűntényé, amely megkérdőjelez mindent, amit a családjáról, és különösen édesanyjáról, a vidám, szeretetteli, már-már tökéletes Dorothyról tudott. Most, ötven évvel később Laurel Londonban élő, sikeres és elismert színésznő. A család ismét összegyűlik Dorothy kilencvenedik születésnapja alkalmából.

Juliane nem szereti a meglepetéseket, rendezett életet él férjével és hétéves kisfiával. Az apja, Jean ellenben mindig is bohém volt, és mindent imádott, ami spontán és váratlan. Így az sem rázza meg, amikor egy napon leég a háza, és neki ideiglenesen a lányához kell költöznie.

Rengeteg gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is -rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha inkább elrejtőzünk a szerepeink mögé, ha nem mondjuk ki, amit gondolunk, ha nem fejezzük ki, amit érzünk, mert így nem szolgáltatjuk ki magunkat annak, hogy mások nem fogadnak el és nem szeretnek bennünket.

Cass a Skóciába tartó komp fedélzetén a tájban gyönyörködik, és azon morfondírozik, vajon miért hívta fel éppen őt az apja, amikor már évek óta nem látták egymást. Howard jó nevű természetfotós, egész életében a világot járta, számos gyereke van, most pedig tőle, a legfiatalabbtól kér segítséget. Kiderül, hogy Cassnek Dominikába kell utaznia, hogy elvigyen egy régi, megfakult térképvázlatot az apja barátjának. Gyerekként már járt ebben a gyönyörű karibi országban, ahol mindig süt a nap, és könnyű az élet. Kísérője is lenne, Ranulph, egy menő újságíró, aki könyvet akar írni Howardról.

Annie Ernaux tízéves korában tudta meg egy beszélgetésfoszlányból, hogy volt egy nővére, aki meghalt, mielőtt Annie megszületett volna.

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejtőzik egy lenvászon lepedő alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gyűlnek össze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megszökött a szülői házból, hogy festő lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek.