Könyv

Annie Ernaux tízéves korában tudta meg egy beszélgetésfoszlányból, hogy volt egy nővére, aki meghalt, mielőtt Annie megszületett volna.

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejtőzik egy lenvászon lepedő alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gyűlnek össze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megszökött a szülői házból, hogy festő lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek.

Elmúlt. Régen volt, hónapokkal, évekkel, évtizedekkel ezelőtt történt. Még csak az sem biztos, hogy velünk, lehet, hogy valamelyik felmenőnkkel. De mégsem múlt el, hiszen nem sikerült magunk mögött hagyni. Ott van a gondolatainkban, az érzelmeinkben, az automatikus reakcióinkban, a választásainkban, a kapcsolatainkban. Ott van az ismétlődő tévedéseinkben és kudarcainkban, az önkorlátozó hiedelmeinkben, a magunkat és másokat romboló cselekedeteinkben. Dehogy múlt el, hiszen velünk és bennünk él ma is. Itt van a jelenben, minden létező következményével - és elemi erővel formálja a jövőt.

Leah Thompson egy kis yorkshire-i faluban született és nőtt fel, szépsége kiragyogott a lápvidék szürkeségéből. Amikor kapcsolatba kerül a befolyásos Delancey családdal, az élete örökre megváltozik. Leah modellként bejárja a világot, Londonból Milánóba, majd New Yorkba utazik. A múltja azonban sötét árnyékként követi őt, rejtélyes módon összefonódva két, a második világháború borzalmait átélt testvér tragikus történetével.

Elborítanak minket az információk, a sürgős ügyek és a fontos feladatok. De mi a lényeg? A válasz az élet néhány ritka, kitüntetett pillanatában természetes módon tárul fel.
Amikor Ric Elias repülőgépe zuhanni kezdett a Hudson folyó felett, félelem helyett mély szomorúság lepte meg. "Elrontottam! Az életemet olyasmivel töltöttem, ami nem számít, azok helyett, akik számítanak!"

A magazin elsődleges célközönsége a nyitott gondolkodású, a párbeszéd lehetőségeit kereső értelmiségiek, akik törekszenek az élet mélyebb összefüggéseinek megértésére, illetve, akik a keresztény lelkiségi és kulturális hagyományra nyitottan, tudatosan igyekeznek megélni életüket. A lap nem tematikus folyóirat, de minden számnak van egy központi és többször visszatérő gondolata, amit elsősorban az aLapgondolat rovat jár körül különböző megközelítésben.

Tanner Hughest a nagyszülei nevelték azzá, aki: egy határozott, világot látott férfivá, aki a nagyapja példáját követve katonaként szolgálja az országát. Az egész életét külföldön töltötte, és most, a leszerelése után sem áll szándékában megállapodni. Ám mielőtt újra útra kelne, hazautazik a beteg nagyanyjához, aki a halálos ágyán egyetlen dolgot kér tőle: "Találd meg, hová tartozol!" Emellett pedig Tanner sosem ismert apjának nevét is elárulja, és azt is, hol találhatja meg.

Pétervárról, a cár közvetlen közeléből vidékre, Voronyezs melletti birtokára vonul vissza Borjatyinszkij herceg és hercegné, hogy ottani kastélyuk és az azt körülvevő gyönyörű kert nyugalmát élvezhessék, egyben kihűlt kapcsolatuk újjáélesztésére fókuszálhassanak. Az utóbbi váratlanul jól sikerül: a hercegnő egy kislányt szül, aki néhány év múlva lázongó, a társadalmi szokásokba sehogy sem illő viselkedésével alaposan felforgatja a korábban sem ideális, de legalább annak látszó családot.

Milánó lezárásakor az egyetemista Amanda felszáll az utolsó vonatok egyikére, és visszamegy abba a Pescara melletti faluba, ahol felnőtt. Édesanyja, Lucia azonnal rájön, hogy valami megváltozott: lánya szeméből eltűnt a ragyogás, és mintha legszívesebben láthatatlanná válna, szinte meg sem szólal. Luciát megrémíti ez a hallgatás. Szeretné a lányát mindentől megóvni, de a család múltjától nem tudja.

Szabó T. Anna ezúttal is az élet teljességében látja és láttatja a halált, és legyenek bármilyen konkrétak és személyesek a motívumok, a létezés általános érvényű kérdéseiről beszél. A költőre jellemző rövidebb, rímes szövegek mellett a rímtelen, gondolatritmusra íródó jambikus hosszúversek ellensúlyként és megerősítésként is szolgálnak. Egy-egy témát így több szólamban és más fénytörésben is olvashatunk.