A korosodással járó mentális kopás új, gyakorlati, „érintett oldali” megközelítése. Javaslatok a szellemi erőnlét „olajozására”, a személyes mentális veszteségek enyhítésére és a kóros szellemi hanyatlás (demencia) kockázatának csökkentésére
Könyvem NEM a szellemi öregedésről szóló tudományos ismeretterjesztő munkák vagy akár a saját korábbi köteteim frissítése, „ráncfelvarrása”.
A mentális öregedés, azaz az agyi működések kopásának ellensúlyozására, a hatékony szellemi aktivitás megőrzésére vonatkozóan új tapasztalatokat szeretnék megosztani az Olvasóval.
A mindennapi betegellátásban eltöltött, már több, mint fél évszázados időszakomban ugyanis azt tapasztaltam, hogy a már viszonylag előrehaladott memóriaveszteség szintjén is azok a páciensek őrizték meg leginkább életviteli önállóságukat és korábbi életminőségüket, akiknek a kommunikációs készsége fejlettebb volt (vagy kevésbé kopott el), és fordítva.
A mentális hanyatlás előtt, az erősebb, de még nem kóros (korfüggő feledékenység), az ennél már jelentősebb fokú, de kezelést még nem feltétlenül igénylő hanyatlás (enyhe neurokognitív zavar), illetve az enyhe – közepes demencia stádiumában alkalmazható „kommunikációs fejlesztés” lehetőségeinek ismertetése előtt az Olvasót végigvezetem az összefüggések megértéséhez szükséges alapismereteken. Ezek között olyan bio-pszicho-szociális jelenségekre is kitérek (vegetatív idegrendszeri szabályozás, készenléti reakció/stressz, testbeszéd, pszichoszomatikus karrier stb.), amelyek nagymértékben befolyásolhatják a szellemi teljesítményt és a közlési képességet, azonban a demencia-kötetekből sajnálatos módon gyakorlatilag hiányoznak...
