Bartók Béla

(1881. március 25. –1945. szeptember 26.)
140 éve született Bartók Béla

A zeneszerző 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson (ma Románia területe). Zeneszerető családban nevelkedett. Apja, idősebb Bartók Béla a város földműves iskolájának igazgatója volt. Zongorán és csellón játszott, műkedvelő zenekart vezetett, sőt megpróbálkozott a komponálással is. Édesanyja, Voit Paula is jól zongorázott. A gyermek Bartókban is hamar fölébredt a vonzalom a zene iránt: ötévesen kezdte el a zongoratanulást. Apja halála után Bartók családjával együtt Nagyszőllősre költözött, itt komponálta első zongoradarabjait. Tizenhét évesen kötelezte el magát végérvényesen a hivatásos muzsikuspálya mellett. 1899-ben a Pesti Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Zeneszerzői személyiségének és stílusának kialakulásában nagy jelentősége volt a német klasszikának és romantikának.
Érett alkotói korszakát megelőző periódusának legfontosabb művei – Kossuth Szimfóniai költemény nagyzenekarra (1903), I. Szvit zenekarra (1905).
Bartók pályáján az 1905-ös esztendő hozta meg a legjelentősebb fordulatot. Kodály Zoltán útmutatásaival hozzáfogott az addig ismeretlen magyar parasztzene felkutatásához. Szenvedélyesen kezdte kutatni a népzenét, anyagot gyűjtött és tudományos igénnyel rendszerezte. A parasztzene megismerésének hatására lényegi változás következett be stílusában. Zongoradarabokat, népdalfeldolgozásokat komponált. Az 1920-as években vált Bartók előadóművészként és zeneszerzőként is világszerte ismertté, elismertté. Érettkori művészetének klasszikus középső korszaka 1926-ban vette kezdetét. Ekkor írta az I. zongoraversenyét, valamint 3. és 4. vonósnégyesét.
Európát 1940-ben hagyta el, feleségével az Egyesült Államokba emigrált.
Bartók Béla a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője. Életművéből nyilvánvalóan zenéje a legjelentősebb, de zeneszerzői munkássága mellett népzenekutatói tevékenysége is fölmérhetetlen.

Forrás: Nemzeti évfordulóink, Budapest, 2005. 5-9. p.