Bonaparte Napóleon

(1769-1821)

200 éve halt meg Napóleon.

Napóleon Korzika szigetén született, kisnemesi családban. Katonai iskolát végzett Franciaországban. Már fiatalon tábornokká léptették elő. Sikeres hadjárataival nagy népszerűségre tett szert. Népszerűségét kihasználva megszerezte a hatalmat, első konzulként teljhatalmú diktátorra lett Franciaországnak 1799-ben. Napóleon hatalomátvétele számos eredménnyel járt: új törvénykönyvet adott ki, biztosította a vallásszabadságot, az oktatást mindenki számára hozzáférhetővé tette, nemzeti bank alapításával stabilizálta az állam anyagi helyzetét, létrehozta a Becsületrendet, melyet származásra való tekintet nélkül bárki elnyerhetett a haza szolgálatában. Népszerűsége töretlen volt, és amikor 1804-ben meghiúsított egy royalista összeesküvést, a Szenátus már a császári címet ajánlotta fel neki, majd ugyanebben az évben meg is koronázták. Trónra lépése után, tíz évig tartó háborúskodásba kezdett: Európa nagy részet meghódította. Az ellene alakult koalíció (Anglia, Oroszország, Ausztria, és Poroszország) kezdetben tehetetlen volt. 1805-ben Milánóban Itália királyává is megkoronázták. Ezután bocsátott ki olyan pénzérmét, amely előlapján a „Napoleone imperatore e re”, avagy a „Napóleon császár és király” körirat olvasható, míg a hátoldalon olasz királyi címerével az "Regno d'Italia" (Itáliai Királyság) körirat szerepel. Háborúba kezdett Spanyolország és Portugália ellen is, amely azonban a lakosság ellenállása miatt véres és elhúzódó partizánháborúba torkollott. Ezután félmilliós seregével Moszkva ellen indult, és bár Kutuzov tábornok csak döntetlen csatát vívott vele Borogyinónál 1812-ben, Napóleon serege halálos sebet kapott. Az oroszok a felperzselt föld taktikáját alkalmazva visszavonultak, és a császár hiába érte el Moszkvát, csak egy égő, kiürített várost talált, a tél viszont Oroszország szívében érte. Visszavonulás közben a serege majdnem elvérzett, Európa még szabad hatalmainak koalíciója pedig 1814-ben, a lipcsei csatában szétverte Bonaparte maradék csapatait, majd bevette Párizst. Napóleont lemondatták, és Elba szigetére száműzték. Egy évre rá 100 napra visszatért, de a koalíció csapatai Waterloonál megsemmisíttették hősiesen küzdő híveit. Az angolok ekkor Szent Ilona-szigetére száműzték, ahol hat évvel később, 52 éves korában elhunyt. Bár a legendák arzénmérgezésről, gyilkosságról szólnak, a kutatások mai állása szerint gyomorrák okozta a halálát.

Éremgyűjteményünkben megtalálható Bonaparte Napóleont ábrázoló bronz centesimi (1811):