Flaubert élete

(1821–1880)

Gustave Flaubert nem volt termékeny író, legalábbis balzaci értelemben nem. Az írást nem művészetnek vagy irodalmi termelésnek, hanem szolgálatnak tekintette. „Micsoda ember lehetett volna Balzac, ha írni tudott volna!” – írta egy levelében, utalva kettejük értékrendje, munkamódszere közötti különbségre. Míg Balzac évente képes volt több regényt is megírni, addig Flaubert egy-egy regény megírására akár több évet is áldozott.
1821. december 12-én született Rouenban. Felmenői mind orvosok voltak. Apja a roueni kórház főorvosa, még a lakásuk is a kórház területén volt. Flaubert egész világszemléletét meghatározta ez a családi körülmény.
Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd szülei Párizsba küldték, hogy jogi tanulmányokat folytasson. Kezdődő epilepsziája miatt félbehagyta egyetemi tanulmányait. 1846-tól élete végéig ideje nagy részét a Rouen melletti Croisset-ban, egy Szajna-parti kertes házban töltötte, amelyet apja vásárolt a számára. Anyagi függetlensége lehetővé tette, hogy minden energiáját az irodalomnak szentelhesse.
Szerelmei: Már párizsi évei alatt is inkább az író- és művésztársaságok összejöveteleit látogatta, még tanulmányait is elhanyagolta. Itt ismerkedett meg első nagy szerelmével, Louise Colet-val, a kissé ledér költőnővel. Flaubert egész életét meghatározta ez a szerelem. Lelkesen javítgatta a kevéssé tehetséges Colet verseit, cserébe szerelmet és lélektani tapasztalatok egész sorát kapta. A hölgy alakja ihlető forrásként járult hozzá a Bovaryné megalkotásához. Hozzá írott leveleiben Flaubert sajátos írói és művészi hitvallását fejtegette.
Flaubert életének másik jelentős nőalakja Elisa Foucault, egy német származású, de Párizsban élő zeneműkiadó és -kereskedő felesége. Ez a kapcsolat éppen ellentéte az előző szerelemnek: inkább plátói szerelem, ártatlan lángolás, a szigorú erkölcsű asszony tisztelete és csodálata. Eszményképének állított emléket az Érzelmek iskolája című regény Arnoux-néjában.
Művészetének kettőssége: Magánéletének kettőssége egész szemléletének ellentétességével rokon. Ahogyan fiatalon a romantikusokért rajongott, majd a realizmus szószólója lett, ahogyan felváltva írt romantikus és realista regényeket írói pályáján, mind személyiségének ellentétes indíttatásaira utal.
Az 1848-as forradalom közéleti szerepvállalásra késztette Flaubert-t. Többször megfordult Párizsban, és szülővárosában, Rouenban is bekapcsolódott a politikai küzdelmekbe.
1849–51 között kétéves közel-keleti utazást tett. Bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot, és megfordult Görögországban is. 1858-ban tett még egy utazást Tuniszban is, hogy készülő regényéhez a Szalambóhoz anyagot gyűjtsön.
1880. május 8-án halt meg Croisset-ban magányosan és teljesen elszegényedve, miután vagyonát még 1875-ben unokahúgára és annak örököseire hagyta, hogy megmentse őket az üzleti csődtől.
Munkamódszere: Flaubert lassan és nagy alapossággal dolgozott. A művészet remetéjének, a stílus aszkétájának szokták nevezni. Egy-egy regény megszületését hosszas előkészítő, anyaggyűjtő időszak előzte meg, majd a regények részeinek elkészítése is több évig húzódott. Nagy gondot fordított arra, hogy szövegének zeneisége a lehető legjobb legyen, hangos felolvasással ellenőrizte mondatainak zengését.

Forrás: https://tudasbazis.sulinet.hu