Megtanulni advent szellemében élni
Isten ígérete nem korlátozódik december 25-re. Ő nem csupán egyetlen napra lett emberré. Egész életünkre szóló meghívást közöl velünk – ez a meghívás időtlen és határtalan.
Rajtunk múlik, elfogadjuk-e a meghívást. Rajtunk múlik, hogy egész életükkel válaszolunk-e a nekünk mondott hívásra. Rajtunk múlik, hogy teret engedünk-e hétköznapjainkban Isten emberré válása eme nagy titkának, hogy megéljük-e Istent hétköznapjainkban.
Aki egyetlen dátumra szűkíti le az adventet, az alapjában félreértette a karácsonyt – és az nem lesz képes karácsonyt ünnepelni. Az advent több akar lenni egy időszaknál, több akar lenni a Szenteste előtti heteknél. Az advent az Isten életünkbe engedésének gyakorlását jelenti.
Minden jelnek és jelképnek, amely eredetileg az adventhez kötődik, az a feladata, hogy erre mutasson rá – az adventi énekek a reménység és a várakozás énekei. Az élet utáni vágyakozást nem korlátozhatjuk az esztendő néhány hetére, amelyeket ráadásul lázas tevékenység, pánikszerű hajsza jellemez. Az esztendőnek mind a 365 napján advent szellemében kell élnünk.
És mégis szükségünk van éppen erre az időszakra, az advent heteire. Milyen gyakran megesik, hogy hétköznapjainkban elveszítjük vágyakozásunkat – és akkor szükségünk van ezekre a jelekre, az istentiszteletek igehirdetéseire, a gyertyák fényére, az adventi énekekre, hogy emlékeztessenek bennünket – arra, ami lehetne. Szükségünk van az adventre, hogy megtanulhassunk advent szellemében élni – hogy az adventi kalandban megtanulhassuk az élet kalandjának megélését. Szükségünk van a konkrét ünnepre, szükségünk van az előtte lévő hetekre, hogy begyakorolhassuk magunkat az új életvitelbe és életszemléletbe.
Szükségünk van énekekre, amelyek kifejezik vágyakozásunkat, szükségünk van az adventi koszorún gyarapodó gyertyák fényére, szükségünk van az apró karácsonyi titkokra, szükségünk van az ajándékok becsomagolására szolgáló papír zizegésére, szükségünk van a karácsonyi üdvözlőlapok megírásának nyugodt óráira, hogy egy kedves gondolatot küldjünk egy barátunknak, szükségünk van a gyertyafényes rorate istentiszteletekre, szükségünk van Ézsaiás próféta vigasztaló szavaira, szükségünk van advent heteire.
Szükségünk van az adventnek ezekre a heteire, hogy újra és újra megtanuljuk a vágyakozást, az ígéret meghallását, tekintetünknek a csillagra való irányítását. Amit ezekben a napokban gyakorolunk, annak az a feladata, hogy a fennmaradó tizenegy hónapban legyenek segítségünkre életünknek ebben a szellemben történő irányításában, alakításában. Éppen ebben rejlik az advent nagy lehetősége, amit semmiképp sem hagyhatunk kihasználatlanul elmenni megunk mellett.
Forrás: Andrea Schwarz: És a sötétségben fény sugárzik. Karácsonyi gondolatok. Budapest, Kálvin Kiadó, 2005, p. 34-37.
Ajánlott könyv:
 |
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől A legismertebb regény az első világháborúról - Hemingway harmincévesen, saját tapasztalatai alapján írta és hatalmas sikert aratott vele. |
