Németh László

(1901-1975)

Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró, műfordító, 1998-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
120 évvel ezelőtt, 1901-ben született Nagybányán. Apja a Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára volt. A család előbb Szolnokra, majd Budapestre költözött.  Az író eredetileg bölcsésznek készült, de egy év után átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett. Később fogorvosi rendelőt nyitott, majd pedig iskolaorvos lett. 
1925-ben a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című történetével első díjat nyert. Ebben az évben vette feleségül Démusz Ellát. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye, az Emberi színjáték. A Nyugattal nem volt felhőtlen a kapcsolata, mely később teljesen meg is romlott. 1932-ben Tanú címmel lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett. A folyóiratnak 1937 tavaszáig 17 kötete jelent meg. 1934-ben a Magyar Rádióban átvette az irodalmi osztály irányítását. Rádiós működése során igyekezett a kortárs magyar irodalom egészét felölelni, műsorában a kor nagy vagy később naggyá vált költői maguk olvasták fel műveiket vagy azok egy-egy részletét. Ugyancsak ebben az évben jelent meg első könyve, az Ember és szerep. 
A II. világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa. 1945-48 között főgimnáziumi óraadó tanár Hódmezővásárhelyen. 1952-ben Lev Tolsztoj Anna Kareninájá-nak fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1957-ben pedig Kossuth-díjat kapott. 1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát, köteteinek kiadását. 1975-ben hunyt el.