Karácsony titka a művészetben

„…Coreggio: Szent éj. A fény nem kívülről, nem felülről jön. Minden sötét. Fény csak a gyermek körül van. Mert belőle sugárzik. Az alakok is általa megvilágítottak. Az egyik asszony nem is bírja elviselni; vakítja a fény, a kezét védelmezően az arca elé emeli. A másik asszony sem a Gyermekre, hanem mintegy bíztatást várva a pásztorra néz. De a pásztor tekintete is révedező, a messzeségbe téved. Egyedül Mária állja ennek a fénynek az erejét szemtől-szembe, közelhajol. Jan Joest van Kalkar: A Gyermek imádása. Itt a gyermek fénybölcsőben nyugszik. És Rembrandt: Pásztorok imádása. Barnán dereng az istálló fagerendája, a környezet homályba vész. Mintha egy fénycsupor közepén feküdne a Kisded, s ide, a fénycsupor fölé hajolnak szoros, zárt körben mindannyian… Greco fehér fény ölén ábrázolja, Maulbertsch halványsárga fényburokban… Az ikonokon mindig nappal van, de a fejet színarany aura veszi körül. Egyetlen ábrázolás sincs, ahol szükség lenne valamiféle mesterséges fényforrásra. A külső Napra sincsen szükség, mert már leszállt onnan, ott van, a Jézusgyermek testénél a krisztusi egzisztencia. A csillag az utat már megmutatta, az sem világol. Csak a megtestesült Ige. A nagy művész mindig beavatott. Ez nem véletlen, nem önkényes 'ihlet', hanem dolgok tudása. Többet mond a hiteles művészet karácsony titkáról, mint az ünnepélyes prédikáció. De alázattal azt is meg kell hallgatni. Hiszen talán ez az utolsó karácsonyom.” 
(1998. Ne féljetek. regény. Jókai Anna Művei. Széphalom Könyvműhely. Budapest, 1998. 280.)

Forrás: Confessio, 2005 4. sz. p. 35.

Ajánlott könyv: