Donna Tartt: Az Aranypinty
 

A Pulitzer-díjas történet a tizenhárom éves Theodore Deckerről szól, akinek életét megváltoztatja egy édesanyjával tett múzeumi látogatás. Az épületet robbanás rázza meg, de Theo csak kisebb sérüléseket szenved. Miközben megpróbál kijutni, rátalál egy túlélőre, egy idős férfira, aki egy gyűrűt bíz rá, és megkéri, hogy a falon függő festményt vigye magával és helyezze biztonságba. Ez Carel Fabritius holland festő (valóságban is létező) munkája Az aranypinty. Theo végül épségben hazajut, magával viszi a festményt is, viszont édesanyját hiába várja. Élete innentől lényegesen megváltozik. Először egy gazdag barátjának családja veszi magához, majd váratlanul felbukkan az apja, aki korábban elhagyta őt és édesanyját. Las Vegasba repülnek, ahol Theo örök barátságot köt egy kalandos életű fiúval, Borisszal, aki ugyanolyan hontalan és reményvesztett mint ő. Együtt lépnek az alkohol és a drog útjára, menekülnek a hétköznapi élet elől, alkohol és drogmámorban töltik napjaikat, sokszor életveszélybe sodorva magukat, farkasszemet nézve a halállal.
„De néha váratlanul olyan hullámban tört rám a szomorúság, hogy fuldokoltam tőle, és amikor a hullám visszavonult, csak bámultam a hátramaradt, sós vízben ázó roncsokat, amelyek olyan éles, könyörtelen és üres fényben úsztak, hogy szinte el is felejtettem: a világ nem volt mindig halott.”
A könyv lapjain végig követhetjük, amint a fiúból férfi lesz és próbálja feldolgozni a veszteségét. Theo újra és újra felidézi a robbanás pillanatát, anyja elvesztésén nem tudja túltenni magát. Felnőttként bútorokat restaurál, az apró hibák kijavítása megnyugtatja, egy régiségboltban talál otthonra. Hamarosan műtárgyak hamisításával kezd el foglalkozni, ez az út az alvilágba vezeti, veszélyes helyzetekbe keveredik.  Mindeközben hűen őrzi a festményt.
„A festmény miatt kevésbé halandónak, kevésbé hétköznapinak éreztem magam. Támaszt és védelmet jelentett; fenntartott és tartalmassá tett. Ez volt a katedrális talpköve. És amikor hirtelen eltűnt alólam, lesújtott a felismerés, hogy felnőtt életem során valójában mindvégig ez a hatalmas, rejtett, vad öröm éltetett: a tudat, hogy egész életem egy olyan titok fölött egyensúlyoz, amely bármelyik pillanatban szétrobbanthatja.”
Donna Tartt különleges történetet alkotott, ami napokig az olvasóval marad.