Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Először olvastam kortárs spanyol írótól, és egy nagyon fordulatos, izgalmas történetet ismerhettem meg, gyönyörű mondatokkal és jó karakterekkel.
A szél árnyéka az író első regénye, egy több részes regényfolyam első része. A történet főszereplője egy fiatal fiú, aki a könyvek bűvöletében él, apja egy antikváriumot működtet. Egy napon elviszi fiát az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, ahol olyan művek találhatóak, amelyek egy-egy könyvesbolt bezárása után kerültek oda.
„Az a szokás, hogy aki először jár itt, az választ magának egy számára érdekes könyvet, majd örökbe fogadja, hogy soha többé ne merüljön feledésbe, és örökké élhessen. Nagyon fontos, életre szóló elkötelezettséget vállal magára.”
Daniel életét valóban megváltoztatja az általa kiválasztott könyv, igaz barátokra lel, megtalálja a szerelmet, és rengeteg kalandban lesz része, családok összefonódó történetébe, életébe nyerhet bepillantást. Az író szépen ábrázolja a szereplők jellemét, és hogy hogyan változtatja meg őket a gyűlölet és a bosszú. Részletesen ábrázol mindent, épületeket, utcákat, embereket, a cselekmény lassú, mégsem unalmas.
A könyvből megismerhetjük a 20. századi Spanyolország történetét is, ahol a jelen szorosan összefügg a múlttal. A regény egy valós történelmi eseményekre épülő családtörténet, mégis egy rejtelmes mese, szerelmi történet, krimi.
Olvasás közben én is kedvet kaptam ahhoz, hogy ellátogassak az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, és kedvemre válogassak a könyvek közül.
A szél árnyéka hatalmas nemzetközi sikert aratott: a könyvet több mint negyven nyelvre fordították le.
„Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely először ejti rabul a lelkét."

(Írta: Lipóthné Gyulai Anikó)