Isten, aki elénk jön
Ahhoz, hogy kedvezően tudjuk alakítani a karácshoz vezető utunkat, helyesen kell értelmeznünk a karácsonyt. Csak akkor, ha valóban tudatosul bennünk, hogy tulajdonképpen mire is készülünk, mire is akarunk ráhangolódni, csak akkor tudjuk életünket valóban ebbe az irányba terelni.
A karácsonynak tulajdonképpen semmi köze mindahhoz, amit a legtöbb ember és társadalmunk csinált belőle. A karácsony nem valami negédes, édeskés ünnep, nem azonos a békével, az örömmel és a karácsonyi kaláccsal. Nem a negyvennyolc órára korlátozódó álságos harmóniát és kedvességet jelenti.
A karácsony – feje tetejére állítja ezt a mi világunkat. Radikális. Teljes megváltozást akar.
Isten, akiben mi hiszünk, emberré lesz. Mert Isten annyira szeret bennünket, hogy emberré lesz érettünk. Az erős, nagy, mindenható Isten kicsivé, gyengévé, védtelenné teszi, és egy jászolbölcsőbe helyezi önmagát egy gyermek alakjában. Isten olyannyira közénk jön, hogy maga is emberré lesz. Annyira szeret bennünket, hogy felvállalja sötétségünket, szenvedésünket, szomorúságunkat, korlátainkat. Eközben Isten gyermekké kicsinyíti magát, hogy Őbenne legalább megsejthessünk valamit Isten nagyságából, talán fel is foghassuk azt.
Mert Isten olyan nagy és erős, hogy képes önmagát kicsivé és gyengévé tenni. Mert Isten oly mértékben tele van szeretettel, hogy teljesen oda tudja adni magát az embereknek. Mert Isten olyannyira nem kényes, hogy hajlandó egy istállóban a világra jönni – az én életem istállójában, amelyben mocsok és rendetlenség van, és bűze időnként az egeket is eléri.
Isten erre a világra jön. Nem várja meg, hogy a világ, mi menjünk Őhozzá. Ő jön mihozzánk. Nem ül kegyesen mosolyogva valamiféle trónon, nem – közénk jön. Emberré lesz Izráel népéből származó fiatalasszony révén. Nem foglaltatott magának előkelő szobát a megszületésre – és alighogy a világra jött, máris menekülés, hontalanság, száműzetés lett az osztályrésze. Nem keresi magának a kényelmet – egyszerűen közénk jön, a mi emberi életünkbe, a sötétségbe, az otthontalanságba, a piszokba, életünk korlátozottságába.
Isten nem vár arra, hogy mi induljunk el feléje – Ő jön elénk. Ő jön hozzánk, mert nekünk időnként olyan nehezünkre esik, hogy mi menjünk Őhozzá. Karácsony – Isten elénk jövésének ünnepét jelenti. Isten ünnepe a karácsony, amely az Ő emberek iránti szeretetéről szól. És az ember ünnepe is, akik Isten szeretetét ünneplik. Isten, aki elénk jön…
Forrás: Andrea Schwarz: És a sötétségben fény sugárzik. Karácsonyi gondolatok. Budapest, Kálvin Kiadó, 2005, p. 8-12.
Ajánlott könyv:
|
|
Tara Westover: A tanult lány Tara Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást. A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is. A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen. |
