Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.06.17. 9:26:45
Forrás: Fülszöveg
Ez a kötet is 1956-ról szól. Mint annyi más, az ötvenedik évforduló tiszteletére megjelent kiadvány. 1956-ról is. Magyarország népességének csak kis hányada vallja magát evangélikusnak. Mégis: 1956-ban, ahogy 1848-ban is, a evangélikus egyház - a maga módján - a forradalom mellé állt. Mégis: akadtak e kis egyház tagjai között, akik újságcikket írtak, vért adtak, segélyeket osztottak, kenyeret szállítottak lyukas zászlóval megjelölt teherautón, vagy szavaik erejével akár lincselést is meg tudtak akadályozni. Akik nem hagyták kihunyni az emberek hitét - a forradalom fénylő napjaiban és a megtorlás hosszú éjszakájában egyaránt. És volt, aki fáklyaként világította be egyházának és egész nemzetségének egét. És volt még valaki. Egy egyszerű, evangélikus presbiter, mérnökmester, aki - sok ismert és ismeretlen társához hasonlóan - fényképezett. A rejtegetett negatívokat végül, jó négy évtizeddel elkészültük után, feltárta. Hogy megmutassa. Hogy átörökítse. Róla, a fotósról nem készült portré a forradalom napjaiban. A kőbányai Kápolna téren a kitaposott fűre azonban a lenyugvó nap fénye rárajzolja alakját, ahogy masináját a szeméhez emeli, hogy utolsó kockáinak egyikét elsüsse. Az Evangélikus Országos Gyűjteményének kiadványa 1956-nak kíván emléket állítani. És azoknak az evangélikusoknak - lelkésznek, egyetemi hallgatónak, teherautósofőrnek, mérnöknek - akik hittel vállalták a küzdelmet. Mindenki maga eszközeivel. "Együtt az ország népével".