Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2020.09.16. 9:33:30
Forrás: Hátsó borító
Talpra magyar - sistergett Petőfi Sándor 1848. március 15-én. Ady Endre 1913 novemberében, az első világégés küszöbén jajdult fel: Valahol utat vesztettünk... Szekfű Gyula harminc évvel később: hiába vártunk vissza másfélszázezer magyar a Don-kanyarból. Valahol utat vesztettünk... A történész reformkori bölcs magyarok gondolatait idézi: ők tudták, merre kell elindulni, látták, leírták az utat, amely a jövő boldog Magyarországa felé vezet. Aztán másképp alakult a magyar történelem. Újra és újra másképp alakult. Újra és újra utat vesztettünk?

2022.06.10. 9:32:29
Forrás: Hátsóborító
Már visszafelé baktatnak a végtelen orosz hómezőkön a német katonák, amikor 1943 decemberében a Magyar Nemzet hasábjain Szekfű Gyula a magyar reformkor centralista politikusainak írásait elemzi. Három sarkalatos gondolatot emel ki munkásságukból: a szabad községek önrendelkezését, az egyesülés demokratikus jogát és a politikai hatalom s intézményrendszer humanizmusát. Történelmünk mindhármat elsikkasztotta: 1848-ban még nem volt lehetőség megvalósításukra, 1867 után pedig már nem akarták a hatalom urai a magyar demokrácia létrejöttét. A II. világháború válságos pillanataiban Szekfű Gyula, a felelősséggel gondolkodó magyar történész és közéleti ember e politikai útvesztés genezisét kutatja - nehogy ismét utat tévesszünk.