Ugrás a tartalomra
Kiemelt menü - Könyvtár
Mutatás — Kiemelt menü - Könyvtár
Elrejtés — Kiemelt menü - Könyvtár
Nyitvatartás
Kapcsolat
Munkatársak
Keresés a katalógusban
Könyvtár belépés
Hungarian
English
De
Intézmények
Mutatás — Intézmények
Elrejtés — Intézmények
Könyvtár
Levéltár
Morzsa
Címlap
Annotációk / Vélemények
Vélemény írása
A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:
Értékelés: Még nem értékelték
(0 szavazat)
2022.10.18. 9:19:33
Forrás:
Fülszöveg
Amikor hosszú évek után újra közreadjuk Kós Károly egyik legszebb történelmi regényét, nem csupán az író előtt tisztelgünk. A Varjú nemzetség gyönyörű magyar nyelve, szereplőinek igazságai, az általuk megélt érzelmek mélysége mind-mind méltóak arra, hogy a legfiatalabb olvasó, de az érettebb "újraolvasó" is felfedezhesse ismét a magyar irodalom egyik kincsét. "Született ez az írás akkor, amikor körülöttünk furcsán-hirtelen megfordult a világ, és mi - alul maradtunk. Amikor az élő magyar hang erősen meghalkult, és sokan és sokat jártuk a temetőket, hogy a régen elporladtakat idézzük, és beszélgessünk az örökké-némákkal. Amikor befogtuk a fülünket, hogy ne halljuk az új beszédet, amikor behunytuk a szemünket, hogy ne lássa meg az új világ a benne égő könnyeket, amikor szorosan bezártuk a szájunkat, nehogy megtudja valaki is, hogy a lelkünk ott belül halálosan-keservesen sirat. Akkor született ez az írás. Nem regény, nem is történelem. Nem kitalálás, de nem is a valóság. Csak néhány szál virág abból a nagy cinteremből, amit Kalotaszegnek ösmer ezer esztendeje Erdélyország."
2023.04.21. 8:10:21
Forrás:
moly.hu
Kós Károly krónikának nevezi ezt a legkedvesebb, legjellemzőbb könyvét. Nem regény, nem is történelem írja. Nem kitalálás, de nem is valóság. Csak néhány szál virág S feleségének ajánlja ezeket a régifajta, sovány, köves földben termett, erdők alján, hegyek között, az örökké élő múlt porából született virágait Kalotaszegnek. Kalotaszegi krónika ezzel a címmel jelentek meg Kós Károly szépirodalmi munkái kilencvenedik születésnapja alkalmából, 1973-ban, s ez a cím leginkább a Varju nemzetségre illik. Nemcsak a szerző szóhasználatában, hanem úgy is, ahogy a megjelenése óta eltelt félszázad leforgása alatt az irodalomtörténetbe és a köztudatba átment.