Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.06.14. 12:01:58
Forrás: Fülszöveg
A magyar televízió által készített, mindeddig azonban be nem mutatottt portréfilmben beszél Szabó Zoltán ars poeticájáról, arról, hogy miért ír. Követendő példaként a kortárs Orwellre utalt, akit az bírt írásra, hogy "rájött valami hazugságra, ami nem közismert, amiről az emberek nem tudnak, amit tehát le kell leplezni. És rájött valami igazságra, ami nincs benne a köztudatban". Ennek az elkötelezett írói magatartásnak volt következetes képviselője Szabó Zoltán (1912-1984) életének hazai és emigráns szakaszában egyaránt. Itt közreadott írásaiban nemzedéke férfikorának két meghatározó élményéről: az 1945-ös korszakváltásról és a 1956-os forradalomról beszél személyes hangnemben, ugyanakkor azonban az egyetemes érvényesség igényével. 1945-öt a radikális falukutatók reménykedve várták: az új Establishmenttől a késlekedő társadalmi reform megvalósítását, a magyar parasztság felemelkedését, az idejét múlt társadalmi szerkezet lerombolását: a demokráciát várták. Reformista lelkesedésüket azonban a Moszkvából érkezett logokraták manipulációs technikája gyorsan lefékezte és a népi írókat éles alternatíva elé állította. Szabó Zoltán emigrációba kényszerült, s az 1956-os forradalomnak már csak aggódó szemlélője lehetett, aki kesernyés iróniával állapítja meg, hogy amíg Budapesten vér folyik, itt, nyugaton, tinta... A jelen kiadás Szabó Zoltán három esszéjét tartalmazza. A kötetben először megjenő Korszakváltás című, 16 részből álló emlékezést harminc évvel az események után, 1975-ben írta, s benne a régi Magyarország és az új hatalom keletkezésének körülményeit vizsgálja, azt, ahogy "a múlt széthullt, a jövő elfulladt".