Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2025.02.04. 14:12:38
Forrás: Líra.hu
Élt egyszer a krimiai félszigeten egy jámbor fiatal orosz pópa, a kit Athanáznak hívtak, azokban az időkben, a mikor még a Krimet tatárfejedelmek kormányozták. Ezek gyakori hadjárataikban a szomszéd kozákokkal hol ellenségek, hol szövetséges társak voltak. Mikor ellenségek voltak, akkor rabságra hajtottak a kozák népből egy sereget, mikor meg szövetségesek lettek, akkor a rabjaikat szabadon bocsáták. A rab kozákoknak azonban megtetszett a krimi jó gyümölcstermő vidék, nem tértek vissza az ős pusztáikra, ott települtek le, föld volt hozzá elég, s egészen meg voltak elégedve a sorsukkal. Több falujok volt már, úgy, hogy archimandritát is választottak, egy ilyen falunak (a minek a nevét Dobropolnak jegyezték fel), volt a pópája Athanáz, a ki még akkor fiatal, harmincz éves legény volt: fogadott fia az archimandritának, Nestornak, a ki a leányát is neki adta feleségül, a derék jó Helenkát. Athanáz a legboldogabb ember volt a kerek földön, mindene volt, a mit csak szem, száj és szív megkiván. Háza, ha csak fából volt is, de különb minden palotánál, mert ez a fa-ház tele volt boldogsággal, a palota pedig tele van nyugtalansággal, aggodalommal, irigységgel és búbánattal. Kis kertjében a háza mögött mindenféle gyümölcs termett, a minek a tatárok már abban az időben is nagy mívelői voltak, azoktól eltanulta a kertészséget s az volt egész szenvedélye, gyönyörűsége...