Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.08.28. 9:38:17
Forrás: moly.hu
Kányádi Sándor hetvenöt éves. Az összegzés idejét éli, a számvetését, hogy szülőfalujából, Nagygalambfalváról, amelyik mindig is vonatkoztatási pontot jelentett számára, hova, mennyire jutott. A megtett út, a pályahossz méreteinek megállapításában, az életmű súlyának lemérésben immár két monográfia is segítheti. De hasonló célt igyekszik szolgálni ez a kötet is, benne nemcsak a költőről szóló, a lírai termést elemző írásokkal, hanem a drámaírót bemutató cikkekkel, a szerző munkásságának szerves részét képező színpadi művek értelmezésével is. Ugyanekkora, ha nem nagyobb részt kívánt volna a műfordító szerteágazó tevékenységének vizsgálata is. Nem utolsósorban pedig azoknak a kritikáknak a szemléje, amelyek a költő különböző idegen nyelveken megjelent versesköteteit értékelték. Vagyis a filológusok, irodalomtörténészek számára van még feladat elég, noha ez a mostani válogatás se igen mondható szegényesnek. Éppen hogy a teljességre törekedett: egy ahogy a nemzedéktárs, Székely János minősítette természetes költő pályája szinte minden állomásának figyelemmel kísérésére. Így adódott esély arra is, hogy elfogadva egy ifjabb költőtárs, Csiki László útmutatását ezzel párhuzamosan mintegy nyomon kövessük a magyar irodalom törzsfejlődését, a népköltészettől, a krónikás énekektől, a zsoltároktól Petőfin, Arany Jánoson, Adyn és a transzszilvanista líra képviselőin, az erdélyi helikonistákon át a XX. század stílusirányzataiig, beleértve a posztmodern szövegformálást is. Ez adhat esélyt annak megértésére, hogy a falusi, paraszti világ élményeit kifejező, a javaikban szegények, a kultúrájukban, nyelvükben kiszolgáltatottak erkölcsi parancsolatait, axiómáit érvényesítő irodalom miért nem válik anakronisztikussá. Miért nem idejétmúlt az az ars poetica és az a világlátás, amelyik a költő morális felelősségét, közösségi elkötelezettségét, nem utolsósorban pedig egyetemes létbizalmát állítja. Az élmények, eszmék, elvek, normák sokféle hangon szólalnak meg, a dalszerű könnyedségtől a köznapi beszéd természetességéig, a szelíd pátosztól a csípősen szellemes irónián-önirónián át a tragikus emelkedettségig. Itt azonban mintha még a lét metafizikai értelmezése, a létezés titkainak faggatása sem maradna meg egyéni, személyes érdekűnek. A legsúlyosabb kérdések mögött is ott komorlik egy közösség, a romániai magyar nemzeti kisebbség megmaradásának aggodalma. A tanulmányok alapján nemcsak az rajzolódik ki, hogy a mai magyar irodalom talán legnépszerűbb, legolvasottabb költőjének pályáján miként kapcsolódott össze személyesség és egyetemesség, hanem az is, hogy a kor, a XX. század második fele és a XXI. eleje mennyire segítette avagy akadályozta e szintézis megteremtésében. A Kányádi Sándorról szerzett írások kortörténelmi tanulmányok is.