Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.11.09. 11:45:50
Forrás: moly.hu
Az ember az ősidőktől egészen a közelmúltig hitt a szavak varázserejében. Nemcsak hitt benne, fel is akarta használni: ráolvasással és a velejáró mágikus cselekedetekkel akarta segíteni mindennapi munkáját, elhárítani a személyére, tárgyaira, környezetére leselkedő veszélyeket, elűzni a gonoszt, gyógyítani a betegségeket vagy éppen beteljesíteni szerelmét. A ráolvasás a népköltészet legarchaikusabb műfaja. Máig őrzi a pogány hitvilág elemeit, bár a varázsigék a középkorban egyházi fordulatokkal telítődtek, imádsággá váltak, beépülve az egyház áldásosztó és ördögűző vallási formuláiba. Kötetünk anyagát több, mint nyolcezer ráolvasás közül válogatta Pócs Éva, akinek magvas utószava nemcsak a műfaj tematikai és történeti áttekintését segíti, hanem a tér- és időbeli kapcsolatait is elemzi. A bájolásra, gyógyításra, rontásra mondott szövegek miközben kirajzolják a magyar hiedelemvilág egyik fővonulatát költőiségükkel is elbűvölik az olvasót. Az újszülött látogatói a pólyába pénzt csúsztattak, arcát pedig friss tojással dörzsölték meg, ezt mondva: ilyen kerek, ilyen szép, ilyen egészséges légy! Szemmelverésre szenesvizet készítettek három szem parázzsal. Miközben mosták a beteget nevetlen (negyedik) ujjal, háromszor mondták: Szem meglátott, szív megvert, Jézus vigasztaljon! Bal kézzel fogta a gyógyító a kificamodott végtagot, jobb keze élével keresztezgetve: ér helyre, bőr helyre, Jézus, Mária húzd helyre. A lány ásóval felszedte a legény lábnyomát, viaszba burkolta, és bevetette a kemencébe, ezt mondva: Úgy égjen a te szíved értem, ahogy elolvad ez a viaszk itten.