Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.07.21. 10:49:30
Forrás: Előszó
Ez nem regény, nem művészettörténet, hanem az, amit orvosok "egy betegség történetének" neveznek. Studium e munka egy öreg fejről, és szeretném, ha Rembrandthoz hasonlítana, de nem csodálkoznám, és rossz néven sem venném, ha azok, akik értenek hozzá, nem találnák jó portrénak. A rendkívüli öregúr nem ült nekem modellt, mint ahogy ezt a szívességet Michelangelo sem tette meg Romain Rolland-nak, még kevésbé Leonardo da Vinci Mereskovszkijnak. Mentségeim nincsenek, de ha lennének is, nem élnék velük, nem az olvasók és nem a kiadók számára vázoltam fel a tanulmányfejet, hanem a magam érdeklődése, passziója kedvéért, és legfőképpen azért, hogy amíg dolgozom rajta, vele együtt lehessek négyszemközt. Nekem a legizgalmasabb társaság minden élők között a mindenét elpocsékolt, mindenből kigazdálkodott, és éppen azért a leggazdagabb művész. Háromszor is ellicitálták, mindenki elhagyta, ő is magát, csődbe jutott nemcsak a nyomorult törvények, hanem saját személye előtt is, eladta az első felesége sírját, a magáét is, a fia és a felesége lett a gyámja, szóval mindent, ami rossz, megkóstolt, és fenékig ki is ivott - ez az ember kell nekem! Gyógyítkoztam vele és rajta. Volt idő, tizenhét esztendővel ezelőtt, amikor én (aki dilettáns és kissé elkésett tanítványa vagyok neki) magam is meghaltam, első ízben. El is temettek annak rendje és módja szerint, olvastam a magam nekrológját, és ennek a fiziológiai rendkívüliségét egy álló esztendeig feküdtem. Ez idő alatt úgyszólván a nevemet se tudtam leírni. Mint egy lábon járó halott elmentem a holland tengerhez, hogy az élettől végérvényesen elbúcsúzzam. Itt találkoztam vele, a stúdiummal, és benne megszerettem az élet felnagyított képét és nagyszerű extraktumát. A munkáján és személyén keresztül újra belekapaszkodtam a létbe, és azóta vagyok tovább. Meddig, ki tudja? Én nem. 1922 augusztus.