Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.11.30. 13:54:22
Forrás: Előszó
1522 kora tavaszán Luther wartburgi rejtekhelyén tartózkodik. A pápa kiátkozta, a birodalmi gyűlés kiközösítette, nem tanácsos tehát lemondania Bölcs Frigyes szász választófejedelem védelméről. A várbeliek György lovagként ismerik, szakállt visel, kardot hord, néha vadászni is elmegy, de a jelmez mögött marad, aki volt. Töpreng, olvas, levelez, tanácsol és hozzászól, s már elkezdte egyik legnagyobb munkáját is: anyanyelvére fordítja az Újszövetségez. Termékeny magány, semmi oka nem volna feladnia, márciusban mégis elhagyja a várat s újra belép annak a Wittenbergnek a kapuján, ahol olyan jól ismerik a szerzetes-tanárt, a búcsú elleni harc meghirdetőjét és a pápai bulla elégetőjét. Luther úgy ítéli, hogy a reformáció városában zsákutcába jutott az evangélium szabadságának az ügye, s biztonságánál is fontosabb személyesen jelen lennie. Az Invocativ-prédikációkban Luthernak egy alig ismert arca tűnik elénk. Kibúlik minden skatulyából, amibe jó- vagy rosszindulattal be szokták zárni. Nem a radikális újító, aki az eszméért mindent kész feláldozni, és nem a felsőbbséget minden körülmények között tisztelő óvatos kozervatív.