Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.10.10. 9:36:33
Forrás: Bevezetés
Több mint tíz éve annak, hogy Györffy István majd nyolcvan évvel azelőtti munkái nyomán igyekszem a néprajztudomány területén a települési szintű etnikai térszerkezeti vizsgálatokat ismét meghonosítani. A terepen végzett mikrokutatások alkalmával és az adatok feldolgozásával olyan tapasztalatok halmozódtak fel, amelyek az általánosan elfogadott etnikai és felekezeti adatbázisok, azaz a statisztikai összeírások megbízhatóságát, pontosságát és a felmérési módok helyességét kérdőjelezték meg. Az empirikus és a hivatalos adatok között feszülő ellentétek feloldására a huszadik század elején a földrajz és a néprajz határterületén körvonalazódott kutatási eszközkészlet alkalmazásával vállalkoztam. Olyan módszerkörrel, amellyel az új kihívásoknak megfelelő felfrissítés, finomítás után a legeredményesebben lehet a települési etnikai térszerkezeteket elemezni. Mivel a konkrét terepkutatásokkal alátámasztott községi felmérések elsődlegesen az etnikumok, nemzetiségek térbeli elhelyezkedésére, statisztikai állapotára irányultak, kézenfekvő volt, hogy alapvetően annak a két tudománynak a módszereit kell egyesíteni, amelyeknek egyrészt a tér a vizsgálati tárgya (földrajz), másrészt egy-egy mikrokörnyezet, lokális közösség mindennapjainak (kultúrájának) részletes elemzése, bemutatása a nézőpontja (néprajz). Nem véletlen, hogy települési kutatásoknál már a múlt század első felében is áthatotta a földrajzi szemlélet a néprajztudományt, hiszen számos kulturális jelenség értelmezéséhez elengedhetetlen a mennyiségi (statisztikai) adatok kiértékelése, belterületi (etnikai, felekezeti, nemzetségi) térképek szerkesztése. Ugyanezt elmondhatjuk a földrajz és a néprajz viszonyáról a vallásosság térbeliségének vizsgálataiban is. Számos ponton találkozik a két diszciplína vallási ága is egymással.