Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.08.29. 11:34:03
Forrás: Ad Lectorem
Ha valaki rendszeres olvasója, használója az eddig megjelent öt Bethlen-kötetnek, joggal csodálkozhat, hogy előszót talál a kötet elején, hiszen a legelső, még 2000-ben megjelent kötetet leszámítva a többiben már nem volt külön elő- vagy utószó. Terveink szerint ez nem lett volna másképp a sorozat utolsó előtti, hatodik kötete esetében sem, hogy aztán majd a zárókötetbe kerüljön egy nagyobb összegző tanulmány Bethlen Farkas és műve jelentőségéről. De a körülmények úgy alakultak, hogy az előszó elengedhetetlenül szükségessé vált. Kérjük ezért az Olvasót, mielőtt hozzáfog a főszöveghez, szánjon egy kis időt a bevezető gondolatok átolvasására is. Közismert mondás, hogy Habent sua fata libelli. Ha ez sok könyvre igaz, különösképpen igaznak találhatjuk Bethlen Farkas Erdélyhistóriája esetében. A szerzőnek nem adatott hosszú élet a földön: 1639-ben született és éppen negyven éves volt, amikor 1679-ben elragadta a halál. Ekkorra azonban már készen volt monumentális, több ezer oldalas művének, a Historia de rebus Transsilvanicisnek a kézirata. A roppant terjedelmű munka 1526-tól 1612-ig tárgyalta a Magyar Királyság széthullásának, majd az abból kialakuló Erdélyi Fejedelemségnek a történetét, itt-ott kitekintéssel a magyarországi eseményekre is. Bethlen nem saját kútfőből dolgozott és művét így könnyű lenne egy gyakorlott kompilátor alkotásaként lebecsülni. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a 17. század második felében, amikor Bethlen hozzáfogott az opus magnum összeállításához, ugyan számos erdélyi vagy erdélyi alkalmazásban álló történetíró szövege állt rendelkezésére (Gian Michele Brutótól, Baranyai Decsi Jánoson át Szamosközy István vagy Somogyi Ambrus műveiig), ezek a szövegek mind kéziratban maradtak és csak egy nagyon szűk réteg számára voltak hozzáférhetők.