Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.04.21. 9:34:05
Forrás: Szerkesztői ajánlás
Vallani szeretnék, személyesen, emberien. Naponta találkozom olyan emberekkel, akik egész életükkel benne vannak a társadalom lüktetésében, mindenre odafigyelnek, minden érdekli őket, s ha véletlenül a beszélgetés a vallásra terelődik, kiderül, hogy soha nem hallottak a Reformáció természetes következménye ként, született egyetlen magyar alapítású vallásról, az Unitárius vallásról, melynek még ma is ,négy és fél évszázad, távlatából, egyetlen célja, hogy helyre állítsa a tiszta jézusi kereszténységet. Unitárius vallásunk megszületése, két hatalmas szellemiség, tökéletes összefonódásának köszönhető, mégpedig teljesen demokratikusan, az állami és egyházi erőké, melyek közül az elsőt János Zsigmond, Erdély első felvilágosult fejedelme, a másikat Dávid Ferenc az Erdélyi reformáció legkimagaslóbb egyénisége, a magyar evangélikus, református és unitárius Egyházak első püspöke képviselte. Ők voltak, akik vallásunknak egy olyan megbonthatatlan alapot készítettek, melyre, mint egy Erős vár épült fel az unitárius vallás és egyház, és amelyet sem a 300 éven át tartó üldöztetés, ellenreformáció, rekatolizáció, és a jelenkori agyonhallgatás sem tudott, kikezdeni, elnémítani. Igaz, hogy ma is érezzük kirekesztésünket, az un. történelmi egyházak sorából, 450 éves múltunk ellenére, és az is igaz, hogy más egyházakkal ellentétben, mi vagyunk az egyetlenek, akiknek 15 év elteltével egyik létfontosságú ingatlanát, a missziós házunkat társas házzá alakították, a másiknak csupán 51%-át birtokoljuk. Mindennek ellenére hitünk nem lankad, hanem Egy Istenünkbe, és Jézus evangéliumába vetett mélységes hittel, imádságos érzéssel munkálkodunk, hogy szerény eszközeink és lehetőségeink ellenére, minden keresztény embert lelki gondozásban részesítve Istenközelbe juttassunk! Jelen kiadványunknak tehát az a célja, hogy azok, akik hallanak rólunk, és megismerni szeretnék vallásunkat, lehetőséget kapjanak, hogy a Magyarországon már a XVI-ik században, a reformáció korában Erdélyből átterjedt, aztán gyorsan a keleti végekig visszaszorított, unitárius vallást megismerhessék, a maga történelmével, hit és eszmerendszerével, szertartásrendjével, valamint tájékoztatást kapjanak a Magyarország területén működő egyházközségeinkről és a jelenben szolgáló lelkészekről. Kicsi egyház vagyunk, maroknyi nép. A jövő nagy feladataival szemben állva megrendült bennünk sokszor az önbizalom, az önértéktudat. Feladat-óriásokkal tele a jövő. Istenem vajon meg tudunk-e birkózni velük? E tépő kérdésekre nem lehet más a válaszunk, mint a Mózesé: ne féljetek, az Úr velünk. A jövő nem azt kérdezi tőlünk, hogy hányan vagyunk, hanem azt, hogy milyen fajsúlyú eszméket képviseltek, és mekkora a hitetek? - és, hogy mit hoztatok magatokkal négy és fél évszázadon át a jelenbe? Mi unitáriusok, hoztuk magunkkal az Egy Istenbe vetett hitünket, mely eredeti szín a vallások történetében. Hoztuk az ember-Jézus ősfogalmát, akit nem imádni, hanem követni kell. Hoztuk az emberbe vetett hitünket, ezt a sajátosan unitárius humanizmust, az első, vallásos talajból kinőtt humanizmust Európában. Hoztuk a kinyilatkoztatás egyetemességének és folytonosságának a gondolatát. Hoztuk az ész szerepét és jogát az eszmélkedésben. Hoztuk a világ egységének és egylényegűségé-nek a hitét. Hoztuk a túlvilágiság helyébe az evilágiságot. Nem a síron túli minősítés az elsődleges nem attól függ ez, hanem ettől az! Hoztuk az emberrel szemben támasztott igényességünket. Hoztuk továbbá a soha meg nem szűnő újítás törvényét, a fejlődés eszméjét, a gépies üdvözülés helyébe az üdvözítő jótett értékét. És végül hoztuk a lételméleti (ontológiai) kereszténység fogalma mellé, az értékkereszténység fogalmát ! (Gellérd Imre) Hiszem és meg vagyok győződve, hogy azok a nagy emberek, akik önkéntesen lettek unitáriusok, mint: Orbán Balázs, vagy Bartók Béla, a fentiek ismeretében tették. És végül egy rövid idézet, Jókai Mór: Egy az Isten c. könyvéből: Az én templomom (természetesen az unitárius templomról van szó) nem átjáróház egymással találkozni vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum más vallás elítéltjeinek, kik oda bíráik elől menekülnek. Az én templomom tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy Jertek ide! Itt szabadabb az erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni. Neked előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek. - S hogyan ismerem meg őt? - Azokból az emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből. Majd ha megtudod, hogy mit tesznek azok, akik nem halasztják az Istennel és emberekkel való kibékülést a másvilágra, hanem cselekszik azt itt ezen a földön, akik elkezdik a szentek országát építeni már itt a nap alatt, akik megmutatják, hogyan kell embernek az embert eltűrni, igazságosnak lenni, bántalmakat megbocsátani, dolgozni föld fölött és föld alatt, hűségért hűséggel fizetni, szenvedőkkel jót tenni, mívelni a lelket a tudás által, s mindezekért nem zúgolódni, hanem örülni az életnek és mindannak, ami benne van, örülni a munkának, a hűségnek, a megbocsátásnak, a jóltevésnek, a tanulásnak, s mindezekért áldani azt az egy Istent, aki mindezt nem csapásul mérte reánk az eredendő bűnért, hanem saját lelkét lehelte belénk , hogy legyünk boldog emberek abban, amiben ő boldog Isten ! Akkor szeretni fogod az én atyámfiait, akkor szeretni fogod azt az egy Istent, aki a béke Istene - Szólj, mind ilyenek a te atyádfiai, mint te vagy? - Mind jobbak ők nálamnál egytől egyig. - Akkor már szeretem őket. S most aztán súghatta a nő: Ed io sono la beata.