Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.06.01. 10:39:22
Forrás: moly.hu
A Bibó Emlékkönyvvel a nyolcvanas évek magyar szellemi élete egy fájdalmas adósságot teljesített: hacsak jelképesen is, de véget vetett az 1956 utáni magyar társadalom Bibó-felejtésének . Bibó István személye és életműve ismét belekerült a köztudatba. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Bibót nem mindenütt felejtették el . A tetszhalál éveiben, legalábbis 1956 után, a tudós politikai gondolkodó üzenete igenis élt külföldön Soprontól nyugatra , mégpedig kétféleképpen is: egyike volt ama két-három névnek, aki a nyugati közvéleményben 1956 magyar próbatételét megjelenítette, sűrűn idézett szerzőként és olvasmányanyagként élt a nyugati magyar emigráció demokratikus részében. E kötet célja annak a mikrokozmosznak a bemutatása, amelyben a magyar földön elhallgattatott Bibó mégis valahogyan tovább élt, sőt amelynek köszönhetően neve és egynémely gondolata még a szélesebb nyugati közvéleménybe is behatolt. Ez a kötet is emlékkönyv , de nem azért, mintha szerzői írásaikat a budapesti 1979-es vállalkozáshoz hasonló keretben készítették volna, hanem mert ezek az írások természetük szerint Bibó eszméinek és jelentőségének felidézését célozták. A kötet három főrészre oszlik: az első a Bibó életében megjelent méltatásokat tartalmazza, a második a Bibó halálát követő évtized elemző írásaiból ad válogatást, a harmadik végül a nyugati magyar emigráció 1989 utáni hazatérését dokumentálja, ugyancsak Bibó Istvánra vonatkozó szövegekkel. Összesen 17 külföldi magyar szerző szólal meg ebben a válogatásban. Az Európai Protestáns Magyar Szabad egyetem, mint emlékezetes 1991-ben két kötetben kiadta és ezzel hozzáférhetővé tette az addig csak kéziratosan megismerhető Bibó Emlékkönyvet. A jelen munka úgy is tekinthető, mint a szóban forgó Emlékkönyvet kiegészítő, harmadik kötet. Alapvetően arról szól, hogy Bibó István gondolatainak fogadtatása és feldolgozása a nyugati demokratikus emigrációban úgyszólván folyamatos volt 1957-től egészen napjainkig.