Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.06.07. 10:52:07
Forrás: Előszó
Sokan megfigyelték, Hermippusom, hogy bár a régi filozófusok dialógus formájában fejtették ki legtöbb tanításukat, a későbbi korokban ritkán folyamodtak ehhez az alkotó módszerhez, s csak kevesen akadtak, akik eredményesen próbálkoztak vele. A szabatos és szabályos érvelés, amelyet a filozófiai vizsgálódásoktól manapság elvárnak, természetszerűleg módszeres és didaktikus beszédmódra szorítja az írót, aki így közvetlenül, előkészítés nélkül foghat hozzá, hogy kifejtse álláspontját, amelyet igazolni kíván, majd megszakítás nélkül léphet tovább a bizonyítékok levezetéséhez, amelyek nézeteit megalapozzák. Azonban egy rendszert társalgás közben kifejteni aligha tűnhet természetesnek: miközben a dialógusíró azon igyekszik, hogy a közvetlenül kifejtő stílust elhagyva minél fesztelenebbé tegye előadásmódját, s elfeledtesse, hogy művében a szerző szól az olvasóhoz, könnyen még kellemetlenebb helyzetbe kerülhet, ha írásában a tanító és a tanítvány szerepét érzékelteti. Ha viszont a disputát a jó társaság természetes szelleméhez igazítja, sokféle témát érint, és a szereplőket a társalgásban illő arányra ügyelve beszélteti, akkor az előkészítésekkel és átkötésekkel gyakran annyi időt veszteget el, hogy az olvasó a dialógus minden bájával sem érzi kárpótolva magát a feláldozott rendért, tömörségért és pontosságért.