Ugrás a tartalomra
Kiemelt menü - Könyvtár
Mutatás — Kiemelt menü - Könyvtár
Elrejtés — Kiemelt menü - Könyvtár
Nyitvatartás
Kapcsolat
Munkatársak
Keresés a katalógusban
Könyvtár belépés
Hungarian
English
De
Intézmények
Mutatás — Intézmények
Elrejtés — Intézmények
Könyvtár
Levéltár
Morzsa
Címlap
Annotációk / Vélemények
Vélemény írása
A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:
Értékelés: Még nem értékelték
(0 szavazat)
2023.08.14. 16:42:11
Forrás:
Előszó
A lelki élet egyik legfontosabb eleme az imádság. Talán pontosabb a meghatározásunk, ha azt mondjuk: Az imádság az ember legalapvetőbb megnyilvánulása lsten iránt. Nemcsak a hit jele a kapcsolatteremtés színvonalán, hanem egész benső odaadásunk és vallásosságunk "minőségének" a kifejezése is. Sőt akarat-világunk "tette" is, ahogyan Ildefons Herwegen apát írja Guardini első nagyszabású tanulmánya, "A liturgia szelleme" bevezetőjében: "Életünk harcát imádságunk határozza meg. Az életet a maga szélességében és mélységében csak az fogja föl, a véges és végtelen között az egyensúlyt csak az találja meg, aki jól tud imádkozni. Imádkozni annyi, mint a teremtett akaratot lehorgonyozni lsten akaratába... Csak imádkozva találunk gyógyulást és megszentelődést." Másszóval: az imádságban nemcsak az a fontos, hogy mi beszélünk, hanem az is, hogy Istenre hallgatunk. A legtöbbször lsten szólít meg minket, s imádságunk csak válasz szavaira vagy tetteire, amelyeket üdvösségünkért kezdeményezett. A liturgikus imádságnak éppen ez az egyik legfontosabb vonása: válaszunk által történő bekapcsolódás a misztériumba, lsten üdvözítő akaratába. S ha imádságunk az Egyház imádságába kapcsolódik bele, biztosak lehetünk, hogy válaszunk mindig tárgyilagos és hatásos, mert az Egyház mindig Jézus Krisztus nevében imádkozik.