Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.05.02. 10:29:26
Forrás: Fülszöveg
Kialszik lassan minden ingerültség / a tájból s belőlem is írja az egész kötetre s önmagára is érvényesen Csoóri egyik versében. A költő nem dühös, nem indulatos, nem szenvedélyes, az embernek az az érzése, hogy csak akkor ír verset, ha a lelkében béke van. Ez a béke azonban nem érzelemhiány, sőt inkább fájdalom, amely elegendő lírai erő csodálatosan szép és érzelmileg-gondolatilag hiteles versek születéséhez. Mert a költészet és a fájdalom eggyé vált Csoóri műhelyében. Népéhez szólva mondja a költő: Lehetne száz okom hát, hogy múltidőben beszéljek rólad, kihaló madárfajok és beomlott kutak hangján. De te olyan vagy nekem, mint a költészetem: a fájdalmakból is világ születik mindig s a szégyenből is páncélos égbolt. (Meghallod-e még?)