Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.08.28. 9:22:27
Forrás: Előszó
Gyakran, amikor lakásom ablakán kinézek, látom, ahogy kopott kerékpárját tolja a kormányra akasztott szatyrokkal. Megáll a szemetes konténernél, és kicsit ágaskodva behajol. Ilyenkor az emberek gyorsan mennek el mellette. Néha úgy alakul, hogy egyszerre érünk a konténerhez. Én, kezemben a szemetes vödörrel, visszalépek előre engedve őt. Mindketten egy kicsit zavarban vagyunk. Hogy van doktor úr?" szokta kérdezni, én meg a gyerekek felől érdeklődöm. Félszeg mosoly marad közöttünk, miközben én még hátrébb húzódok, hogy hozzáférjen a konténerhez. Mialatt várok, találkozások idéződnek fel bennem: látom őt a gondozóban, ahogy félelmei miatt gyógyszerért jön, és mert nem tud aludni. Felidéződik bennem a bírósági folyosó, ahol gyermekelhelyezési döntésre várunk a hosszú szakértői meghallgatások után, és felidéződik bennem a férj fenyegető dühe, ahogy felénk fordul. Azután a gyerekekre emlékszem és aggódó mozdulatára, ahogy megigazítja sáljukat, miközben meséli, hogy jó meleg kabátot talált az egyiknek a családsegítőben, ahol a héten adományokból ruhát osztottak. Ahogy tovább megy, utána nézek: figyelem távolodó, kicsi, vékonyka alakját, ahogy birkózik terhével. Most is rá gondolok, ahogy írom e sorokat: érte írtam ezt a könyvet és azokért, akik majd találkoznak vele.