Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.08.29. 10:29:40
Forrás: moly.hu
A kinyilatkoztató Isten a történelemben élő embereknek emberi módon közli magát. Ezáltal a kinyilatkoztatás történelmi jelleget ölt, hiszen a kinyilatkoztatás hordozói a térben és időben élő emberek. Az idők teljességében végbement végső kinyilatkoztatással, a második isteni személynek, Jézus Krisztusnak megtestesülésével és földi jelenlétével az örökkévaló Isten részese lett az emberiség történelmének. Jézus Krisztus, az emberként is valóságos Isten pedig megtalálta a módját, hogy ne csak földi élete folyamán, hanem az idők végezetéig főszereplője legyen a világtörténelem eseményeinek. Ígéretei és rendelkezései szerint alapított szent egyháza mennyei javakkal bővelkedve látható szervezetként" vezeti Isten népét az üdvösség útján. Feltámadása és megdicsőülése után Jézus Krisztus látható" maradt egyházának tagjaiban is. Bennük és az ő tanúságtételük által lesz folyamatosan az üdvtörténelem részesévé. A szabad akarattal rendelkező ember azonban, aki gyenge és bűnös, képtelen maradéktalanul Isten terveit munkálni. Ennek súlyos következményei vannak az egyház életében, amelyet az egyháztörténelem lépten-nyomon érzékel. Az egyház létéhez hozzátartozik a történelme is. Ahogyan a 20. század nagy teológusa, Karl Rahner megfogalmazta: A történelmiség az egyház lényegéhez tartozik: vagyis nemcsak története van, hanem történelmi egész önmegvalósulásában, amennyiben a történelemben és a történelmen keresztül valósul meg." Ezt a történelmet pedig el kell fogadni úgy, ahogyan végbement. Az egyház nem törölheti ki múltját, életét nem kezdheti el újból nullpontról. Ha ezt megkísérelné, akkor önmagát adná fel. Az egyház az embereket üdvösségre vezető közösség, és ugyanakkor a társadalmi viszonyokhoz és körülményekhez is alkalmazkodó cselekvő intézmény. Sohasem tűzte közvetlenül céljául, hogy a kultúrát, amelynek világában működött, egészében átalakítsa, ehhez mégis nagyban hozzájárult. Az emberek egyenlőségéről, egyenértékűségéről, a személy méltóságáról vallott mai felfogás kialakulásában például vitathatatlanul szerepet játszottak az egyházban lezajlott nagy teológiai viták. Jelen munkánkban megpróbáljuk az egyház történetének első korszakát bemutatni. Igaz, a nagy világtörténelemnek ez csak egy kis szeletét jelenti, mégis meghatározó módon tartozik bele az emberiség történetébe. Az egyházi eseményeket igyekszünk társadalmi és politikai összefüggéseikben bemutatni, tendenciózus történészi fogások mellőzésével, az erények felnagyítása és a hibák lekicsinyítése nélkül. Legyen e mű eszköz ahhoz, hogy olvasói az egyház kétezer éves történelmének első századait alaposan megismerhessék, s ezáltal is a történelemnek Isten tervei szerint való alakításában alkotó részeseivé váljanak." Marton József