Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.11.24. 13:43:31
Forrás: Előszó
A keresztyénség története nagyon sokszor nem annyira az egyház és az egyházi intézmények, mint inkább nagy személyiségek erőfeszítésének a története. Ezeket mindig legalább egy emberöltővel később veszik észre és értékelik. A keresztyénség utóbbi évszázada is ilyen. Ez a kor nem egy nagy személyiséget termelt ki, akik úgy magaslanak ki a tömegből, mint a templomok tornyai az egyforma házak soraiból. Legtöbbnyire idegenül, elhagyatva, meg nem értve, vagy félreértve folytatták gigantikus harcukat Isten országáért. E nagy személyiségek sorában a legnagyobbak között áll a két Blumhardt: apa és fiú. Alakjuk a jelenkor előtt még ködbe vész, de már csillognak arcukon a sugarak, amelyek életüknek a jövendőben felragyogó fényét jelzik. Olyanok ők, akik tudtak várni, bizonyossággal várni s várakozásuk nagy bizonyosságában oda tudták szentelni életüket maradék nélkül egy felséges reménységnek: Isten országa megvalósulásának. Egy világkatasztrófa után, akkor, amikor mindig tisztábban látjuk, hogy Isten országának egyéneket, társadalmat, nemzeti és nemzetközi életet átalakító hatalma kell, hogy nyilvánvalóvá legyen közöttünk s hogy az emberiség számára nincs más reménység, mint ez, jó nekünk világosságot és erőt meríteni olyan hősök életéből, akik diadalmas bátorsággal és önmagukat elégető hűséggel harcoltak ezért a reménységért. A ránk következő kornak Möttlingen és Bad Boll nagy zarándokhelyei lesznek, amelyeken világot megmentő erőket szívhat magába az emberi lélek, a két Blumhardt pedig lobogó fényű fáklyái, amelyek megvilágítják a utat, amelyen járnunk kell s amelyen Krisztus eljön hozzánk. Az új világ reformátorai ők, Jézus Krisztus jó vitézei.