Ugrás a tartalomra
Kiemelt menü - Könyvtár
Mutatás — Kiemelt menü - Könyvtár
Elrejtés — Kiemelt menü - Könyvtár
Nyitvatartás
Kapcsolat
Munkatársak
Keresés a katalógusban
Könyvtár belépés
Hungarian
English
De
Intézmények
Mutatás — Intézmények
Elrejtés — Intézmények
Könyvtár
Levéltár
Morzsa
Címlap
Annotációk / Vélemények
Vélemény írása
A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:
Értékelés: Még nem értékelték
(0 szavazat)
2023.04.24. 8:58:44
Forrás:
antikvarium.hu
Egy adott történeti kor, kultúrkör, társadalmi csoport gyermekséggel, gyermekkorral kapcsolatos nézetei, attitűdjei, elvárásai több síkon megragadható ideológiává, összetett elméleti konstrukcióvá szerveződnek az idők folyamán. Hipotézisünk szerint ez az eszmerendszer nemcsak homogén egészként kezelhető, hanem az analitikus elemzés céljából több alkotórészre bontható. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy ez a történetileg alakuló-változó szerves egész, a gyermekszemlélet legalább két egymással párhuzamos síkra tagolható. A kettő közül az egyik a gyermekkép, a másik pedig a gyermekfelfogás. A gyermekkép önmagában is komplex fogalom, benne a gyermekkel kapcsolatos gondolatok, vélemények elvont ideák formájában öltenek testet. A gyermek ezen a síkon többnyire eszményített, gyakran mitizált alakban jelenik meg az adott korszak és az adott társadalom magas"- kultúrájában - így például irodalmában, művészetében, de a nevelésről elmélkedő jeles gondolkodóinak, pedagógus-íróinak műveiben is. Ez a gyermekkép általában a normativitás elemét is tartalmazza, mivel az idealizált gyermek tulajdonságait írja le, így egyúttal a céltételezés mozzanata is megragadható benne. Megmutatja azt, amilyennek látni szerették volna, amilyenné alakítani kívánták a felnőtt generációk koruk gyermekeit. Olyan elméleti konstrukció tehát a gyermekkép, amely az emberalakítás, a pedagogikum" társadalmi szinten megfogalmazódó igényét is kifejezi. így végső soron - a teleológiai mozzanat révén - az elvont, filozófiai-antropológiai síkon megfogalmazódó emberképéről, embereszményéről is fontos részleteket árul el. A gyermekfelfogás ezzel szemben ezer szállal kötődik a gyermeknevelés hétköznapi gyakorlatához. Ez a kategória azoknak a gyermekre vonatkozó elméleteknek, vélekedéseknek, gondolati konstrukcióknak a gyűjtőfogalma, amelyek a köznapi tudat szintjén jelennek meg, és deszkriptív jellegüknél fogva nélkülözik az idealizálás, mitizálás mozzanatát. A gyermekfelfogás tapasztalati anyaga az emberek közötti közvetlen kapcsolatokból, a családi és az iskolai nevelőmunka praxisából származik. Rekonstruálásához járható útnak tűnik az adott korszak konkrét nevelői gyakorlatának és a pedagógiai kézikönyvek szerzői által követendőnek tartott nevelési módszereknek a vizsgálata. A gyermekkép és a gyermekfelfogás összessége - mint már láttuk - az adott kultúrkör, az adott korszak gyermekszemléletét alkotja. Ennek összetevői - az eszményített gyermekkép és a praktikus gyermekfelfogás - gyakran feszülnek egymásnak sarkított ellentétpárokként. Ennek az első látásra antagonisztikusnak tűnő, de a kor pedagógiai irodalmának ismeretében mégis feloldható ellentmondásnak a magyarázatára is kísérletet teszünk a következőkben.