125 éve született Reményik Sándor

Reményik Sándor kétszeres Baumgarten-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Kolozsváron született 1890. augusztus 30-án. Az író az 1990-es évekig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból. Reményik Sándor istenkereső lélek volt. Hit és kétség, remény és kétségbeesés küzdött benne, ismerte és átélte a magány, a kivetettség mélységét és a kegyelem, a rátalálás, az ima magasságát. Ötvenegy éves korában, 1941. október 24-én halt meg Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik.

Forrás: Kaposvári Campus Könyvtár

Csillag a víz alatt

Ott lenn, a víz alatt
Egy másik, mélyebb ég;
S hogy kisímult a tükör:
Ezernyi csillag ég,
Ragyogj, ragyogj,
Te vízalatti ég!

Ragyogj, ragyogj,
Te örök Ideál,
Tőled el nem választ
Sem élet, sem halál,
Ragyogj, ragyogj örök-idegenül,
Fenn is, lenn is elérhetetlenül,
Ragyogj, ragyogj!

Ragyogj, ragyogj,
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén,
Én már tudom: Csak azt nem vesztem el,
Amiről sose mondhatom: enyém.
Ragyogj, Ragyogj
Éjféli Csillag, lelkem mély egén.

Egy csöpp vér

Valaki tűvel szúrta meg az ujját
És nyomán kiserkedt egy csöppnyi vér;
Vércsöpp, mely végtelenbe vette útját,
S a szívbe többé vissza sose tér.

Vércsöpp, mely társaitól elszakadt,
S szitál reá a béke hófehérje,
Belőle nem nő vágy, se gondolat,
És bűne nincs és nincs többé erénye.

A többi vércsöpp játszó kedvitől
Űzve a rab-szív verdődik tovább;
A kihullt vércsöpp zengi messziről
A halál és a szabadság dalát.

(Erdélyi Szemle, 1920. március 28 –április 4.)