Kálvin János végrendelete

Az Úrnak nevében, Ámen. Én, Kálvin János, az Isten igéjének szolgája a genfi egyházban, különféle nyavalyák által elnyomatva és leveretve lévén, eszembe vettem, hogy az Úr Isten az ő akarata szerint nemsokára kiszólít engem ebből a világból. Eltökéltem azért magamban, hogy megcsinálom végrendeletemet, írásba foglaltatom utolsó akaratomat ebben az alakban, ahogy itt következik.
Először is hálát adok Istennek, hogy Ő, aki teremtett és e világba helyezett engem, rajtam megkönyörülvén, nemcsak a bálványimádás sötét melységéből, amelyben el voltam merülve, kiragadott, hogy elvezéreljen az ő evangéliuma világosságára, azután részeltetett az üdvösség tudományában, amire teljesen méltatlan valék, és kibeszélhetetlen irgalma és könyörületessége szerint nemcsak kegyelmesen tűrte az én sok hibáimat és bűneimet, amelyekért pedig megérdemeltem volna, hogy orcája elől visszautasítson és elűzzön: hanem mindezek felett annyira részesített nagy kegyelmében és jóságában, hogy az én munkámat is használni méltóztatott az Ő evangéliuma igazságának hirdetésében és terjesztésében. Lelkem teljességéből vallom, hogy életemnek még hátralevő amelyet az Ő evangéliuma által belém oltott, és nincs is az én üdvösségemnek semmi más oltalma és menedéke, mint az, hogy Ő ingyen kegyelemből örökösének fogadott, ez az én üdvösségemnek egyedüli alapja és lelkem teljességéből megragadom azon irgalmát, amelyben a Jézus Krisztusért részesít, aki halálának és szenvedésének érdemével kipótolta az én bűneimet, hogy ekként elég legyen téve az én összes bűneimért és vétkeimért s eltöröltessék azoknak emlékezete. Azt is teljes szívemből vallom, hogy alázatosan kérem őt, hogy ama legfőbb Megváltónak vérével, amely az emberi nem bűneiért kioltott, akként mosogasson és tisztítson meg engemet, hogy az Ő ítélőszéke előtt magának a Megváltónak védelme alatt jelenhessek meg.
Az is nyilvánítom, hogy én Istennek irántam mutatott kegyelme és jósága szerint szorgalmasan fáradoztam azon, hogy az Ő igéjét úgy egyházi beszédeimben, mint irataimban eredeti tisztaságában és szeplőtlenül hirdessem és az Ő szent írását híven magyarázzam. Lelkemből vallom azt is, hogy mindazon harcaimban és vitatkozásaimban, amelyeket folytatnom kellett az evangélium ellenségeivel, semmi szemfényvesztés vagy gonosz mesterkedést nem alkalmaztam és nem a szofisták módjára jártam el, hanem őszinte nyílt lélekkel küzdöttem az igazság győzelméért. De fájdalom, az én jó igyekezetem és buzgóságom, ha ugyan méltó erre a névre, olyan lankadt és bágyadt volt, hogy be kell ismernem kötelességem teljesítésében eseti számtalan sok fogyatkozásomat, s minden jó igyekezetem sikertelen és hiába való lett volna, ha Istennek végtelen jósága segítségemre nem jön. Sőt azt is elismerem, hogy ha nem állt volna mellettem az Ő jóvolta, még Istentől adott lelki erőm is inkább büntetésre méltóvá tettek volna Ő előtte. Mindezeknél fogva ismét ünnepélyesen vallom, hogy Isten, az irgalom atyja, Atyának bizonyítja magát velem szemben is, aki beismerem nyomorult bűnös voltomat.
Egyebedre nézve azt akarom, hogy ez életből való elköltözésem után ezen egyházban és városban szokásos szertartás szerint adják át testemet a földnek, amíg elérkezik majd a boldog feltámadás napja. Ami pedig azon csekély földi javakat illeti, amelyeket Isten nekem juttatott, elhatároztam azokról ezen végrendeletemben akként intézkedni, hogy általános örökösöm kedves testvérem, Kálvin Antal legyen, de csupán tisztesség okáért s ő maga elégedjék meg azon ezüst kehellyel, amelyet Varannestől kaptam ajándékba, vegye magához és tartsa meg azt. Minden egyéb tárgyakra nézve kérem őt és lelkiismeretére kötöm, hogy azok az ő halála után gyermekeire szálljanak. Ugyanezen testvérem és örökösöm útján hagyok a gimnáziumnak tíz tallért, ugyanennyit a külföldről menekült szegények számra, ugyannyit Johannának, Costans János Lányának, aki rokonság folytán az enyém is. Ugyanazon testvérem fiainak, Sámuelnek és Jánosnak általános örökösöm útján rendelek 40-40 tallért, leányainak, Annának, Zsuzsannának és Dorottyának 30-30 tallért, testvéremnek Dávidnak ifjú könnyelműsége és vásottsága miatt csak 25 tallért. Összesen ennyire megy egész földi vagyonom, mit nekem Isten adott, amennyire felbecsülhettem könyveimnek, bútoraimnak, összes házi eszközeimnek és minden más javaimnak értékét. Hogy ha valamivel többre menne vagyonom értéke, azt egyenlően osszák ki testvérem összes fiai és leányai között, Dávidot sem véve ki, ha Isten kegyelméből megjavulna. De nem hiszem, hogy valami nagy bajt okozna a fentebb leírt összegen felül eső fölösleg, hiszen előbb ki kell belőle fizetni az adósságomat, aminek lelkiismeretes teljesítését rábíztam ugyanazon testvéremre, akinek hűségéről és becsületes jelleméről meg vagyok győződve. Ezért akarom és rendelem, hogy ő legyen ezen végrendeletemnek végrehajtója Normand Lőrinccel, ezzel a megbízható emberrel együtt. Megengedem nekik azt is, hogy minden törvényes és jogi eljárások mellőzésével állítsák össze javaimnak leltárát, rájok bízom, hogy adják el ingóságomat s a bejövendő pénzből teljesítsék föntebb leírt akaratomat, amint azt előadtam és lediktáltam a mai napon, április 25-én, 1564-ben.