A levéltári anyag az iratok keletkezésének naptári évétől számított 50. év után kutatható. A kutatási időhatár tehát általában 50. év, kivételt jelentenek a következő, kutatási korlátozás alá eső iratok. A perszonális (személyi) iratok csak az érintett személyek elhalálozását követő 30. év után kutathatók. Ha az elhalálozás pontos ideje nem ismert, akkor a születés évét követő 90. év után, ha az sem ismert, akkor az iratkeletkezéstől számított 60. év után válik kutathatóvá az irat. Az anyakönyvek esetében a kereszteltek anyakönyvei a keletkezésüktől számított 90. év után (1928.dec.31.-ig), a házassági anyakönyvek 60 év után (1958.dec.31.-ig), a halotti anyakönyvek pedig 30 év után (1988.dec.31.-ig) kutathatók. Az egyházközségi peres iratok a keletkezésüktől számított 100. év után (1918.dec.31.-ig) válnak kutathatóvá.
Az általános kutatási időhatár (50 év) és egyéb kutatási korlátozások feloldhatók a levéltár fenntartójának külön engedélyével, amennyiben személyes érintettség áll fenn vagy a kutatás tudományos jelentősége azt indokolja. Az ilyen kutatási kérelmek elbírálásához szükséges a kutató írásos nyilatkozata, kérésének indoklása vagy kutatási tervének részletes ismertetése. Utóbbi esetben kérjük valamely tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző szerv (egyetem, MTA) ajánlását-állásfoglalását is csatolni.
Korlátozás alá eső iratok kutatásának esetében a kutatónak írásos nyilatkozatban vállalnia kell, hogy a megismert és kigyűjtött személyes adatokat az adatvédelmi törvény (1992. évi LXII. törvény) 32 §-ában meghatározott módon kezeli és használja fel, és az adatok nyilvánosságra hozatala esetén az esetlegesen felmerülő büntető- és polgári (anyagi) felelősséget vállalja.