Annotations / Reviews

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.07.21. 11:51:54
Forrás: Előszó
A sárospataki főiskola tanítványait ősidőktől fogva jellemezte az egymásiránti testvéri szeretet mellett az Alma Materhez, ehhez a második szülői házhoz való hűséges és hálás ragaszkodás. Az a jelszó, hogy "a pataki főiskoláért meg is kell halni, ha a körülmények úgy kívánják," - benn él ma is, mint hajdan, minden pataki diák szívében. Alig tudunk még példát arra, hogy az iskola iránti ragaszkodás, valamint a tanárok és tanítványok közti összetartozás érzése oly erősen ki lett volna fejlődve valamelyik más iskolánál, mint a patakinál. Fényes bizonyság erre a főiskola történetéből az a tény, hogy, amikor az iskolát a róm. kath. vallásra visszatért fejedelemasszony, Báthory Zsófia (II. Rákóczy György özvegye) Patakról elűzte, a tanárok és tanítványok 1671 októberében Debrecenbe, 1672 januárjában Gyulafehérvárra, onnan Marosvásárhelyre, a második elűzetéskor (1687) pedig Göncre, majd (1695) Kassára költöztek: tanár és tanulóifjúság híven kitartottak mellette s az igazság diadalának reménységével tértek vissza Patakra. Az a kiváló nevelői rendszer, mely a növendékekbe nemes jellemet és kemény, magyar érzést oltott, tette lehetővé, hogy az iskola, az építő protestáns szellem mellett minden igaz magyar ügynek lelkes harcosokat nevelhetett.