Könyvtár fejléc kép

<< Főoldal >> Adventi gondolatok 2.

2011.12.07     Adventi gondolatok 2.

Adventi koszorú képeA várakozás egy magatartás, amelyre Advent folyamatosan figyelmeztet bennünket: Ti meg legyetek hasonlóak az olyan emberekhez, „akik urukra várnak, hogy mihelyst megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki” (Lukács 12:36.). A várakozás izgalommal jár. Valamire várni kell: az Úr menyegzőről való visszatérésére. Vagy magát a vőlegényt kell várni, ahogyan ez az okos és balga szüzekről szóló példázatban áll (Máté 25:1-13.) A várakozás az emberben egészséges feszültséget szül. Aki várakozik, nem unalommal üti agyon az időt. Célra irányult. A várakozás célja ünnep, önmagunkká válásunk ünnepe, az Istennel való eggyé válás ünnepe. De nemcsak mi várakozunk, Isten is vár ránk. Vár, amíg megnyitjuk magunkat az életnek és a szeretetnek.

A „várni” német szón tulajdonképpen a „vártán” lakni értendő. A „várta” a kitekintés, az őrködés helye, őrtorony. Várni tehát azt jelenti: kitekinteni, vajon jön-e valaki. Körülnézni, mi minden közeledik felénk. A várakozás azt is jelentheti: valamire figyelni, valamit úgy tenni, mint az „őr”, vigyáz és figyel valakire. A várakozás mindkettőt előhívja bennünk: a távolba pillantást is és a pillanatra figyelést is, amit éppen megélünk, és az azokra való odafigyelést, akikkel éppen beszélünk. A várakozás kitágítja a szívet. Amikor várakozom, érzem, nem vagyok elegendő magamnak. Közülünk mindenki ismeri a barátra vagy a barátnőre való várakozást. Minden pillanatban az órára néz, eljött-e az érkezés ideje. Kíváncsi a pillanatra, amikor a barát vagy barátnő a vonatról leszáll. vagy az ajtón csenget. És milyen csalódottak vagyunk, ha a barát helyett valaki más áll az ajtóban. A várakozás bizsergő feszültséget kelt bennünk. Érezzük, mennyire nem vagyunk elegendőek önmagunknak. A várakozásban azután nyújtózkodunk, ami a szívünket megérinti, ami azt gyorsabban engedi verni, ami vágyakozásunkat betölti.

Manapság már sokan nem tudnak várni. Adventet nem a várakozás idejeként élik meg, abból előrehozott karácsony lesz. Vannak, akik állandóan karácsonyt ünnepelnek, ahelyett, hogy kitekintést tartanának a szívüket a várakozásban karácsony titkának megnyitnák. A gyerekek addig sem tudnak, várni, míg édesanyjuk az asztali imát elmondja. Azonnal enniük kell, ha valami az asztalon van. Nem tudják kivárni, míg a csokoládét a bevásárlókosárba teszik. Meg kell enni, mielőtt a pénztárnál kifizetik. A pénztárnál vagy az állomások pénztáránál sem tudnak várni az emberek. Előretülekednek. Pedig valami fontosról van szó: aki nem tud várni, annak sosem lesz erős „én”-je. Minden igényét azonnal ki kell elégítenie. Így válik igényei rabszolgájává. A várakozás bensőleg tesz szabaddá. Ha igényeink kielégítésre várni tudunk, úgy a várakozás szülte feszültséget is elviseljük. Ez tágítja ki szívünket, és ezenfelül megajándékoz az érzéssel: életünk nem banális. Ezt látjuk, amikor valami titokzatosra várunk, hogy ilyenkor legtitkosabb vágyaink beteljesülésére várunk. Amikor felismerjük: többek vagyunk annál, mint amit magunknak adni tudunk. A várakozás megmutatja, hogy azt a bizonyosat csak ajándékba kaphatjuk.

Adventi koszorú képe

Talán emlékszel még arra, milyen volt, amikor valamire vártál. Ünnepre barátokat hívtál. Aki túl korán jött, megtörte a várakozás izgalmát. Valami veszendőbe ment. Ilyenkor a várakozás izgalma, a közös ünnepet megelőző öröm, maga az ünnepre készülés marad el. A várakozáshoz tartozó figyelmességet ugorjuk át. Nem tudsz figyelni szíved minden elvárására és a közben felmerülő vágyaira. De akkor is csalódott vagy, ha valaki a megbeszélt időpontban nincs ott. Várakozásod íve túlfeszül. Ilyen gondolataid támadnak:”Nem szeretnek. Nem vagyok nekik érdekes. Velem ezt is megtehetik. Más fontosabb nekik, mint én.” Mit tesz a várakozás izgalma? Hogy érzed magad egy kedves ember jövetelére várakozva? Valami új lép be életedbe. Megajándékozott leszel. örülsz. Elevennek érzed magad. Erős érzelmek törnek fel benned. Nemcsak te várakozol. Téged is várnak. Hogy érzed magad, ha mások várnak rád, ha Isten vár rád? Másoknak elvárásaik vannak feléd. Ezek korlátoznak. Ha meg már senki nem vár el tőled semmit, fölöslegesnek érzed magad. Advent arra szeretne meghívni, hogy várakozásban tágítsd ki szívedet, vártként egyenesedj ki. Értékes vagy. Sokan várnak rád. Az Isten vár rád, hogy valóban élni tudj.

Talán minden várakozásban érzel valamit a Karácsony gyermekes várakozásából. Még igen jól emlékszem, gyermekként hogyan várakoztunk Szent estén a Kis Jézusra, az ajándékozásra. Különös izgalom volt. Sötétedéskor apámmal sétálni mentünk, a házakban mindenütt égő gyertyákat láttunk. Majd később a hálószobában vártuk, míg a karácsonyi csengő megszólalt. Titokzatos élmény volt a csak gyertyafénnyel megvilágított nappaliba menni. A gyermeki élmények mélyen vésődnek a lélekbe. Ezek a korábbról származó érzések, ha újból előjönnek, később is mindig az otthonosság érzésével töltenek el bennünket. Feltehetően minden várakozásban a karácsonyi várakozás nyoma van jelen, a sejtelemé, hogy életünk egy ember vagy esemény jövetelével világosabb és teljesebb lesz.

 

Részlet Anselm Grün: Karácsony az újrakezdés reménye c. könyvéből