Könyvtár fejléc kép

<< Főoldal >> Adventi gondolatok

2011.11.30     Adventi gondolatok

képek az adventi koszorúról a könyvtár olvasótermébenAz advent szó „érkezést” jelent. Jézus Krisztus evilági jövetelére várakozunk. Az egyház erről három értelemben beszél: Jézus eljöveteléről 2000 évvel ezelőtti megszületésében, Krisztus bensőnkbe érkezéséről ma, és dicsőséges eljöveteléről az idők végezetén. Egyáltalán megérint még bennünket Krisztus eljövetele? Nem a barátnak vagy barátnőnek kellene megérkezni? Nem egy más kormánynak kellene jönnie, egy másik társadalomnak? Mit kellene Jézus eljövetelének életünkben, világunkban eredményezni?

Gyakran hallom az embereket felsóhajtani: „Még nem vagyok egészen itt. Hagyj már csak egyszer megérkeznem”! Többnyire nem ott vagyunk, ahol vagyunk. Lelkünkben még nem érkeztünk meg. A „megérkezés” szót más értelemben is használjuk. Valakiről azt mondjuk: jól halad, sikeres. Az új főnök munkatársai körében jó. Elfogadják. Biztatásra talál.

 

AdSzínes kép az adventi koszorúról a könyvtár olvasótermébenventkor Jézus Krisztus hozzánk, szívünkbe érkezését ünnepeljük. Ez először is azt jelenti, Jézus hozzánk jön, kopogtat szívünk ajtaján. Természetesen tudjuk, Jézus már eljött. Kétezer évvel ezelőtt, emberként jött a földre, hogy köztünk legyen. Már régóta nálunk van, közöttünk van. És mégis mint eljövendőt ismerjük meg, mert mi még nem vagyunk önmagunk. Karl Valentin találóan fejezi ki: „Ma este látogatóm lesz, remélem otthon leszek.” Gyakran, mi magunk nem vagyunk otthon. Gondolatban, érzelmeinkben valahol vagyunk, gondolatainkkal elkalandozunk. Krisztus, aki már régóta köztünk van, mint eljövendőt éljük meg, mert nem vagyunk még önmagunk. A kérdés az: Vajon ez a Jézus valóban megérkezik-e hozzák, sikerrel kopogtat-e vagy érkezését nem halljuk meg?

A „kaland” német szó az advenire szóból ered. Advent = „érkezés”. Amikor Isten hozzánk érkezik, az számunkra kaland. Rutinos bizonyosságunk, biztonságunk összeomlik. Számos mese szól arról, hogy van, aki egymagában várja Isten eljövetellét. Ünnepi lakomát készít. Ám mások keresztezik szándékát. Kopogtat egy szegény, segítséget kér. Elküldi. Jön egy ifjú, és megzavarja őt Isten jövetelének várásában. Valójában ilyen szerencsétlen emberek képében jött el az Isten. Mivel a magunk alkotta képünk Istenről már oly szilárdan rögzült, jövetelén átnézünk. Mindig valami rendkívülire várunk, ezért egyáltalán nem vesszük észre. Isten naponta jön el hozzánk a bennünket valamire kérő. egy mosollyal megajándékozó emberekben. Minden találkozás kaland. Isten hozzánk érkezése különös esemény, ha erre nyitottak vagyunk.

Samuel Becket Godotra várva c. drámájában Vladimir és Esztragon, a két útonálló egy bizonyos Godot úrra való várakozását írja le. Mindketten egyre csak várnak, de Godot nem jön. Már fel akarják akasztani magukat. De az csak nem ér oda, és ezzel nem tudnak mit kezdeni. Esztragon azt mondja: „És ha jön?” Vladimir azt válaszolja: „Akkor meg vagyunk mentve.” Így igaz: ha Isten hozzánk jön, meg vagyunk mentve. Ma is sokan reménykednek ebben, de hiába várják Isten eljövetelét, ha érkezését nem ismerik fel.

Isten minden pillanatban jön. Így mondják a misztikusok. A kérdés az, észreveszed-e jövetelét. Szíved halk impulzusaiban jön hozzád. Ajtódon kopogtat. Szeretne belépni hozzád. Kopogtatását nem hallod, talán túlontúl el vagy foglalva magaddal. Ha magadban otthon vagy, vagy magaddal érintkezésben vagy, akkor kopogtatását meghallod és be tudod őt engedni. Ha szívedbe lép, meg vagy mentve elidegenedettségedtől, megszabadulsz a benned élő káosztól, új módon leszel önmagad, tudni fogod, ki is vagy valójában. Az adventi idő erre akar meghívni: megérkezz önmagadhoz, hogy Krisztus eljöhessen hozzád, bármely pillanatban, az idők végezetén is, amikor a te időd is véget ér, hogy Krisztus dicsőségben jöjjön el hozzád, örökre nála lehess és keresésed céljához eljuthass.

 

/Részlet Anselm Grün: Karácsony az újrakezdés reménye c. könyvéből/