Annotations / Reviews

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.07.19. 10:04:42
Forrás: Előszó
Kisgyermek voltam, nem volt villany nálunk, nem volt rádió sem. Az 1950-es évek eleje volt, este összejöttünk és miközben kukoricát morzsoltunk, meséltek a szülők. Sokszor átjött a szomszéd Görbe Józsi bácsi, édesapám unokatestvére, én öregnek láttam, mint kisgyermek, de mivel 1895-ben született, még 60 éves sem volt és jól tudott mesélni. Az első világháborúban volt katona az orosz fronton. Emlékeim szerint 1915-ben a gorlicei áttöréskor esett fogságba. 1927-ben a fogolycsere során érkezett haza. Megjárta az Uralt, Szibériát és még sok más helyet. Édesapám a második világháborúban vett részt, mint tüzér az orosz fronton. Érdekes dolgokat meséltek és néha úgy gondoltam fiatalon, hogy jó Háry János voltak. Ma már tudom, hogy nagyon fontos dolgot tettek. A múltat, a háborús élményeket, dolgozták így fel, hogy a sok átélt küzdelemből mégis új, emberséges élet szülessen számukra. Néhány évvel ezelőtt összefutottam Kerekegyházán Szalai Józseffel egy általa rendezett kiállításon. A kiállított anyag, a kerekegyházi kulákoknak kommunista átalakítás során elszenvedett jogtalanságait, gyötrelmeit mutatta be. A kiállítás érdekes volt, - több ismerős, rokon nevét is fölfedeztem, - de más feladataim igazában kitöltötték a szabad időmet, így nem foglalkoztam vele. Az elmúlt év során keresett meg, hogy ismerem-e Vári Ferenc plébános sorsát. Természetesen mondtam, hogy hallottam róla, de igazában nem ismertem közelebbről. Akkor jelezte, hogy szeretné, ha segítenék, mert a rehabilitálásánál elakadtak. Ekkor kértem, hogy adja ide az összegyűjtött anyagot és elkezdtem foglalkozni a plébános atya sorsával. Személyesen nem ismertem közelebbről, de találkoztam vele. Komolyabb személyes emlékem nem volt róla, csak annyit tudtam, amit a szüleim mondtak, hogy az iskolával kapcsolatban ítélték el és nem jó foglalkozni vele. Ebben a szülői intelemben, a félelem és a ki nem beszélt, el nem gyászolt múlt nyilatkozott meg. Talán Márai Sándor által írt mondat igazságát találom meg: A kommunizmus soha nem volt a nép forradalma. Egy kis, vérszomjas, bután teoretikus, szadista értelmiségi csoport, a kivételezettek üzlete volt. A nép a paraszt, a munkás, az értelmiségi soha nem érezte a kommunizmust forradalomnak, sem a maga ügyének. Plébánosként nagyon sokszor találkozom azzal a fájdalommal, hogy idős szülők küszködnek azzal, hogy gyermekeik vagy unokáik, akiket ők úgy gondolták, hogy a lehetőségeknek megfelelően vallásosan neveltek, elmaradnak a templomból. Sőt a vallásos élet megnyilvánulásának más megnyilatkozásai, hagyományai is kivesznek az életükből. Nagyon sokszor magukban keresik a hibát, hogy mit és hol rontottak el. Mintha semmit sem jelentene az általuk hozott áldozat, a fiatalok életében.