Annotations / Reviews

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.07.14. 13:16:36
Forrás: Fülszöveg
Egy hang él bennünk, egy különös tónus állandóan visszacsengő emléke Csoóri verseiből. Valami fojtott lobogás hangja, amely folytonosan újjáéled: hol panaszban, hol örömben, hol odaadó önkívületben és önmagát leszerszámozó elhagyatottságban. Költészetében a látvány és élmény, a kép és jelentés közötti rés egyre tágabb, egyre nehezebben követhető lett. Mintha különböző szférák keverése révén Csoóri mind tudatosabban távolodna a konkrét, a közvetlenül azonosítható mondatoktól az elvontabb, az általánosító jelentések irányába.