Annotations / Reviews

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.10.02. 10:12:52
Forrás: Előszó
Amikor a magyar nomád állam vezetői úgy döntöttek, hogy a magyarságot az európai államok közösségébe vezetik, s vállalják az ezzel együttjáró korszerűsítési teendőket és az európai keresztény állammodell adaptációját, a magyar história állandó elemévé tették a modernizációt. A kereszténység felvételével, a középkori európai alkotmány jellemző intézményeinek meghonosításával a Magyar Királyság része lett Európának, de a csatlakozás időpontja egyben sajátos helyet is kijelölt az országnak az európai gazdasági, társadalmi és politikai munkamegosztásban. Hajnal István szavaival élve "szélső nemzetként" csatlakoztunk az európai fejlődés fő sodrához: mintegy négy-ötszáz éves megkésettséggel, kevésbé szerves fejlődéssel, az antik előzmények hiányával kellett számolnia a magyar politikának. (Persze nem csak a magyarnak: a cseh, a lengyel politikai elitnek csakúgy, mint a nagyjából ezidőtájtól a kontinentális fejlődéshez igazodó északi, skandináv régiónak: "Ez az övezet aránylag későn zárkózott fel a Nyugathoz, de azután kétségtelenül végigcsinálta annak minden jelentősebb átalakulását"). Persze az átvétel gyors volt (gyorsnak kellett lennie: a kelet-közép-európai országokat nyugatról és keletről egyaránt hatalmi expanzió fenyegette), éppen ezért a latin kultúrkör alkotmányos, művelődési, politikai, diplomáciai és jogi intézményeinek átvétele szervezett rendben történt. Ez az egyik jelentős különbség a kontinentális centrumban szerves fejlődést megélő társadalmakkal szemben. Nyugat-Európa "keleti peremén" (Szűcs Jenő) "aránytalanul nagyobb szerep jutott a "felülről" való átrendezésnek, mint a struktúrák kiformálódásának eredeti színterein". Ez a társadalomreformáló "irány" végül is mindmáig fennmaradt, e régió államainak, a "perifériának" (Kulcsár Kálmán) mindennapos politikai feladata a modernizáció. A modernizáció lényege "annak az ellentmondásnak a feloldása, mely a centrum-társadalmak történetileg szervesen kibontakozott fejlődésének jelenségeiből következő kihívások, és a periféria-társadalmak szerves fejlődését megbontó és eltérítő, a centrumból fakadó kihívásokra adandó válaszkényszerek között kialakult"' így azután a felzárkózási kísérleteknek a középkortól a felvilágosult abszolutizmuson keresztül a polgári átalakulásig nagy szerepe volt a keleti "peremzóna" (Kosáry Domokos) életében. A jogtörténész számára különösen fontos: a politikai elitnek, az államvezetésnek mindenkor legkézenfekvőbb eszköze volt a jog a modernizáció sikeres végrehajtásában. A társadalom viszonyainak alakulását tükröző joganyag fejlődése organikus kapcsolatban áll tehát a modernizációs erőfeszítésekkel. Kézenfekvő tehát, ha történelmünk ívét kívánja megrajzolni egy dokumentumgyűjtemény, elsősorban az állam társadalomformáló aktusait veszi számba. Az alább következő dokumentumok arról a hatalmas útról szólnak, arról a Kárpátmedencében eltöltött ezer esztendőről, amelynek a végén, az európai államok közösségének értékhordozó tagjaként érte el hazánk a 21. századot. Dacára a történelem viharainak sikerült Magyarországot a latin kultúrkör részeként, az európai állam és jogfejlődés keretein belül tartva, korszerű társadalmi mintákat meghonosítva és kiérlelve, nem csupán fennmaradni Kelet és Nyugat találkozási pontján, hanem újat alkotva, önálló adaptációs folyamatokat levezényelve az európai társadalmak egyenrangú partnereként ünnepelni a millennium évét.