Annotations / Reviews

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.09.01. 11:47:03
Forrás: moly.hu
Jékely Zoltán Verlaine sokat idézett sorát tartalmilag módosítva ezt vallja: Egy könnycsepp mindenekelőtt , majd így folytatja: ez a könnycsepp éppúgy lehet az öröm könnye, mint a bánaté. Nem véletlen tehát, hogy írás közben akár prózát ír, akár verset annyira hatalmába keríti az emlékezés öröme és fájdalma. Az elszalasztott alkalom hőse Krúdy Rezeda Kázmérjaként kószál a Tabán lebontásra ítélt utcáin, szívében a szerelem teljesületlen vágyával és azzal a szándékkal, hogy majdani kedvesének az Anyegin-ből és egy rózsaszínű Ronsard-kötetecskéből olvas. De a nosztalgikus vagy gyötrelmes múltidézés mellett nagy szerepe van Jékely prózájában egy másik élményformának: a szorongásos álomnak is. Az Ibis, redibis-ben Jékely az álmok és a valóság képeit egymásba oldva mondja el egy szökevény katona történetét, aki lélekszakadva menekül a biztonságot és önmagát kínáló jótét-lélek szörnyű kelepcéjéből. Hősei életében az álom gyakran a valóság rangjára emelkedik, s az ébrenlét állapotában is gyötrelmesen jelenvaló. Jékely Zoltán elbeszélései egyfogantatásúak és egyanyagúak nagylélegzetű verseivel, s olyan belső tájak felé visznek bennünket, melyeknek sajátos fényében-hangulatában még érzékelhetőbbé válnak az életmű alapkérdései és alapmotívumai. A költészet zártabb formáiba szorított élményanyag ezekben az írásokban érdekes, emléket, álmot s valóságot művészien és eredetien társító történetekké teljesedik.