Skip to main content
Kiemelt menü - Könyvtár
Show — Kiemelt menü - Könyvtár
Hide — Kiemelt menü - Könyvtár
Nyitvatartás
Kapcsolat
Munkatársak
Keresés a katalógusban
Könyvtár belépés
Hungarian
English
De
Intézmények
Show — Intézmények
Hide — Intézmények
Library
Archive
Breadcrumb
Home
Annotations / Reviews
Vélemény írása
A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:
Értékelés: Még nem értékelték
(0 szavazat)
2021.07.02. 12:38:07
Forrás:
antikvarium.hu
A ferencjózsefi aranykortól Trianon tragédiáján, meg az '56-os forradalmon át, napjainkig kifeszítve áll előttünk az a történelminek is nevezhető panoráma, ami - rövidre fogva - országunk históriája, népünk életsorsa. Mindezt Albert Camus, a tragikus hirtelenséggel autószerencsétlenség áldozatává vált, Nobel-díjas francia író egyetlen képbe rögzítette, 1957-ben: A magyarok vére. Ezt a camus-i meghatározást - ami egyben a nyugati világ íróinak, művészeinek, értelmiségének és gondolkodó népének lelkiismereti válságát is magába foglalta '56 magyar forradalmának megdöntése után - választottam e könyv címéül. Harminchárom tilalmas év elmúltával, magam is, tanúként, megszólalhattam - most már szabad tollal, mikrofonnal... Kereken 200 írás gyűlt össze, a menthetetlenül elszálló múlt rögzítésétől a jelenidőig. Portrék, riportok, útirajzok, lírai vallomások, meg vitázó kedvű publicisztikai írások váltják egymást, magyarságképünket öt világrészre kitágítva. Ha vlaki megkérdezné, miközben tollal és mikrofonnal 1991 és 1997 között rögzítettem a pillanatképeket, mi járt az eszemben? - XXIII. János pápa jelmondatával válaszolok: Mindent észrevenni, nem mindent szóvá tenni és egy kicsit segíteni. Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, a cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettőnél összefüggő szárazföld? Elindulok, mint egykor Csoma Sándor, hogy felkutassak minden magyart. Székelyek, ott a bércek szikla-mellén, üljetek mellém! Magyarok, ott a Tisza partján, magyarok, ott a Duna partján, magyarok, ott a tót hegyek közt, s a bácskai szőlőhegyek közt, üljetek mellém! Magyarok, Afrikában, Ázsiában, Párizsban vagy Amerikában üljetek mellém! Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök, Ti rég halott régősök, ti vértanúk, ti hősök, üljetek mellém! A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.