Annotations / Reviews

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.07.20. 13:32:41
Forrás: antikvarium.hu
A XVIII. század kutatói a kor sokrétű eszme és stílusáramlatainak kölcsönhatását hangsúlyozzák, közülük mégis többen megkísérelték a korszellem lényegét egyetlen fogalommal kifejezni. Nevezték már ezt az korszakot a szabadság felfedezése, a francia forradalom, a filozófia, Voltaire és Rousseau, a kritika, és legáltalánosabban a felvilágosodás századának. Mások azonban ugyanilyen joggal nevezték a pedagógia századának, hiszen ez a korszak, a nevelés korlátlan lehetőségeiben való hitével Magyarországon is megváltoztatta az iskolák világát, új alapokra helyezte a Debreceni Kollégium hagyományos rendjét is. A köztörténet általánosan elfogadott periódusa, a Buda felszabadításától 1790-ig terjedő hosszú XVIII. század" nem foglalja magában a kor pedagógiai fejlődésének egyik legfontosabb mozzanatát, az anyanyelvű oktatás debreceni kibontakozásának időszakát. Nem volna egészen alaptalan megközelítés, ha a pedagógia századát Debrecenben 1740 és 1825 között határoznánk meg, hiszen a negyvenes évek rendszerező reformjaival kezdődött és a pedagógia tanszékének megalakításával, a reformkor küszöbén fejeződött be a tárgyalandó folyamatok összessége. A folyamat lényege azonban maradéktalanul kirajzolódik a mechanikusan" értelmezett XVIII. században, 1700 és 1800 között, azzal a többlettel, hogy a századelő forrásai jelzik az induló szintet is, míg a több évtizedes fejlődés döntő lépéseire (mint például a reáliák, a hazai ismeretek, a magyar tannyelv és tankönyvek áttörésére, a pedagógiai előadások kötelezővé tételére, az önálló jogi tanszék megalakítására) 1800-ig sor került. Milyen hazai és külföldi hatások érvényesültek abban a XVIII. századi erőtérben, amelyben a Debreceni Kollégium létezett? Bár a történeti irodalomban voltak kísérletek a protestáns kollégiumok központi intézkedésekkel szembeni ellenállását úgy szemléltetni, mintha egy konzervatív egyházi közegnek a korszerű világi intézkedésekkel szembeni védekezéséről lehetne szó, kétségtelen tény, hogy a Kollégium irányítása a század folyamán döntő részben mindvégig világi kézben volt.