Annotations / Reviews

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.08.16. 9:12:03
Forrás: Előszó
Lányom, mindig van hová fejlődni. Sára néni mondta ezt Ritának, aki alig pihegett attól a tornától, amit Sára néni vezetett. Pedig Rita csak huszonhat volt, az idős hölgy meg már a kilencvenharmadikat taposta. Tornázott és közben figyelt tanítványaira. Meg se kottyant neki. Egyedi, anekdotikus eset ez. Legtöbben csak szeretnénk megérni ilyen kort, s ha sikerül, akkor se igen tudnunk majd huszonévesekkel versenyezni. Ha az emberi életútról akarunk mondani valamit, egy átlagos sorsot kellene választanunk. De létezik-e ilyen? Kinek van átlagos sorsa? És melyik sorsa, melyik élettörténete átlagos? Az, amit húszévesként mesél az esküvője előtt, amit harmincasként mond el gyermekének, vagy amit majd az ölében fészkelődő unokájának tár fel? Időnként újrafogalmazzuk az életünket, egy-egy fordulat után másképpen nézünk vissza az addig bejárt útra. Mit tehet ebben a helyzetben a módszeres tudományos gondolkodás? Az alcímben szereplő fejlődéslélektan kifejezés második tagja, a fejlődés kezdetet és véget, célt és okot sugall. Ideális felnőttet tételez kimondva, kimondatlanul. Az időrendi ismertetés kezdőpontja többnyire a születés, újabban a fogantatás. E szakasz bemutatásánál átmenetileg háttérbe szorul az egyszerű tényt, hogy az életútján most induló gyermek szülei is saját életútjuk egy szakaszát járják, mi több jelenjükben ott munkál, hogy ők maguk is két szülő gyermekei, akik feltehetően már középkorúak. Róluk ugyancsak érvényes állításokat tesz majd a tudomány a maga idejében és a maga helyén jó néhány oldallal odébb, hisz nem lehet mindenről egyszerre beszélni. Miután mindezeket saját bőrünkön is megtapasztaltuk, úgy döntöttünk, megpróbálkozunk valami újjal. Képekből, életek epizódjaiból kiindulva idézzük fel az emberi életút fontos állomásait, így segítünk az olvasónak mozgósítani saját tapasztalatát. Ezután közelebbről is megnézzük, alaposabban is átgondoljuk a történeteket, bemutatjuk az adott élethelyzetek elemzésének egy-egy lehetséges módozatát. A harmadik lépésben elméleti áttekintést adunk az adott életszakasz jellemzőiről, lehetőségeiről, határairól. Ebben a kötetben az emberi életút elágazásait, fontos mérföldköveit szeretnénk megmutatni, melyekhez elérkezve gyakran visszanézünk a megtett útra, és fontolgatjuk, hogyan, merre tovább. Hangsúlyozottan nem kilométertáblákról van szó. Éppen ezért amennyire lehetséges tartózkodunk az életkorok megjelölésétől, hiszen már gyermekkorban éveket tehet ki az egészséges eltérés, felnőttkorban pedig akár évtizedes különbségekről is beszélhetünk. Tartózkodtunk továbbá a hasonló témájú írásokban szokásos hivatkozások használatától is, mert tapasztalataink szerint ezek nélkül gördülékenyebb a szövegfeldolgozás. Az érdeklődő olvasó a könyv végén szereplő irodalomjegyzékben megtalálja azon forrásokat, melyek a kötet megszületésére hatottak.